14.rész

*Ryan szemszöge*

Andyvel éppen a lányok szobájában néztük a kedvenc filmünket, mikor kaptam egy sms-t. Kivettem zsebemből a készüléket és megnyitottam a Grayson által írt üzenetet. "Haver! Amilyen gyorsan csak tudsz gyere a Hyde Parkba, ezt látnod kell."
Nagyon kiváncsi voltam mi lehet az a nagyon fontos dolog, ami miatt képes kirángatni a parkba. Bridgetnek és Andynek köszöntem és még annyit gyorsan elhadartam, hogy Sophia hívjon fel, amint felkelt. És már ott sem voltam. Bepattantam a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam a Hyde Parkhoz mentem. Remélem egy rendőr sem mért be. Éppen szálltam volna ki, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg egy pasassal smárolni a kapuban. De hiszen ez Cece! Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból és feléjük siettem. Megvártam míg elmegy az a hapsi és elé álltam. Ő megakart csókolni, de eltoltam magamtól és így szóltam:
-Láttam mindent.
-De hát ő csak az egyik közeli barátom....-kezdett volna magyarázkodni, de én félbe szakítottam.
-Szerintem az embereknek nem szokásuk lesmárolni az egyik "barátjukat". Tudod mit? Ne kezdj el itt magyarázkodni, mert rohadtul nem érdekel. És mostantól köztünk mindennek vége.-ezzel otthagytam. Még láttam ahogy mérgesen elviharzik és befordul a sarkon. Én pedig boldogan besétáltam a parkba. Ez nagyon furcsa. Hogy lehetek boldog mikor megcsalt a barátnőm? Hogy őszinte legyek magammal sosem szerettem. Ő csak egy pótlék volt számomra. És örülök, hogy nem kell többé ebben a kapcsolatban élnem. A nagy gondolkodásom közepette oda értem legjobb haveromhoz Graysonhoz.
-Hello!-üvöltött már 3 méterről nekem.-Téged is lehet személyesen látni? Ezer éve nem találkoztunk.-köszöntött.
-Hát, mint látod itt vagyok.-mondtam a különleges kézfogásunk közben.
-Találkoztál Ceceékkel?-kérdezte.
-Ja. Szakítottunk.-válaszoltam.
-Végre! Azt hittem már sosem szakítasz vele.-hálálkodott az ég felé nézve.
-Ennyire azért ne sajnálj.-nevettem.-Nem, mint ha annyira szíven ütött volna. Örülök, hogy vége lett.-mondtam őszintén.
-Komolyan? Én meg már készültem a "fel a fejjel" beszédemmel.-nevetett.
-Tartogasd máskorra meg másnak.-veregettem hátba.
Még egy jó ideig beszélgettünk. Elmondtam neki mindent őszintén. Még a Sophiaval kapcsolatos érzéseimet is. Amiről eddig senkivel sem mertem beszélni, de most már nem bírtam magamban tartani. Muszáj volt valakinek elmondanom.
Sajnos mennie kellett, mert még sötétedés előtt el akart indulni Chesterfieldbe.
Gondolkodtam mit tudnék csinálni. Igyam le magam vagy beszéljek Sophiaval. Az utóbbit választottam. Felhívtam és megbeszéltük, hogy a bejáratnál találkozunk. Felálltam a padról, ahol eddig ültem és a megbeszélt hely felé indultam. Már elég régóta vártam és elkezdtem idegeskedni, hogy miért nem jön már. Összevissza járkáltam és percenként néztem az időt a telefonomon. Mikor már 120-adszorra akartam megnézni az időt egy taxi állt meg előttem, amiből Sophia szállt ki.
-Szia. Ugye nem történt semmi baj?-kérdezte ijedten.
-Hát ezt nem tudom minek nevezzem, de gyere menjünk el sétálni és közben mindent elmondok.-ajánlottam fel.
Mindent elmondtam neki az elejétől ő csendben végig hallgatott és utána elmondta mindennek. Na azon jót nevettem! Ahogy oda értünk, ahol egész eddig voltam felajánlottam, hogy üljünk le egyet.

Nagyon nagy szünet után úgy döntöttem folytatni fogom ezt a blogomat. Remélem senki sem felejtette el, aki olvasta és tetszeni fog az új olvasóknak is, már, ha valakit érdekelni fog. :) A következő részről még nem sokat tudok mondani, de már folyamatban van. Pls, ha tetszett komizzál! Kiváncsi vagyok :3

13.rész

Reggel nem a kanapén ébredtem, hanem egy nagy és kényelmes ágyon. De hogyan kerültem ide? Nem emlékszem, hogy ide jöttem volna. Alvajáró meg tudtommal nem vagyok. Akkor csak egy megoldás lehet, Ryan hozott be. De aranyos! És elbírta az én 50 tonnámat! Meg kell neki köszönnöm. Mielőtt kiléptem volna a szobámból megnéztem a telefonomon az időt. 10 óra múlt. Ahhoz képest, hogy talán hajnali 5-kor dőltem ki egész korán felébredtem. Sőt nagyon, aludtam kemény 5 órát. Pedig nem is érzem magam fáradtnak. Na majd délután az leszek.
Összeszedtem magam és kiléptem a szobából. A folyosón mentem, mikor hallottam a TV hangját. Ezek szerint nem csak én vagyok ma ilyen korán kelő. A nappaliban nem találtam senkit ezért a konyha felé vettem utamat. Ott már megtaláltam Ryant, aki épp a kávéját itta és újságot olvasott. Egész addig nem voltam tisztában azzal, hogy nincs rajta felső, amíg el nem emelte maga elől az újságot. Mikor megláttam egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. De erőt vettem magamon és úgy tettem, mintha ez az egész nem hozna zavarban.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-nézett rám, miközben mosolygott.
-Neked is, egész jól ahhoz képest, hogy csak 5 órát aludtam. Amúgy köszi.-mosolyogtam rá, miközben a pultnak támaszkodtam.

*1 óra múlva*

Reggeliztünk utána pedig visszamentem a szobába felvettem a tegnapi ruháimat és megkértem, hogy vigyen vissza a koleszba. Nem akartam tovább zavarni.
-Nem zavarsz ám! Legalább nem kell egyedül lennem.-mondta.
-Maradj ott a koleszban. Muszáj vissza mennem, mert holnap már lesz tanítás.-néztem rá fancsali képpel.
-Ennyire azért ne várd!-nevetett.
-Te csak maradj csendben! Te legalább már végeztél.-kulcsoltam össze karjaimat magam előtt.
-Már neked sem kell sokat kibírnod. Ez az utolsó előtti éved nem?-kérdezte.
-De. Jövőre meg diplomázok. Te jó ég el sem hiszem!-esett le minden.
Ezek után elindultunk a koleszba. Mikor felértünk a szobába Andy és Bridget már ott volt. Andy Bridget ágyán feküdt és a laptopját nyomkodta. Bridget pedig az asztalnál görnyedt egy halom könyv fölött.
-Sziasztok!-köszöntünk.
Andy rendesen köszönt, Bridget meg csak intett egyet. Ryan arréb lökdöste Andyt és együtt elkezdtek valamilyen filmet nézni. Én addig oda telepedtem Bridget mellé és elkezdtem tanulni.

*1/5 órával később*

-Én ezt nem bírom! Leszarom! Megbukok, nem érdekel!-csapta le a könyvet Bridget.
Erre ijedtem fel, miközben nekem törit kellett volna tanulnom. Mentségemre legyen mondva 5 órát aludtam!
-Biztos tudod! Velem ellentétben, aki aludt egy jót a saját könyvén és történelmi személyekkel beszélgetett.-mondtam neki gyűrött képpel.
-Akkor azért motyogtál.-szállt be a beszélgetésbe Andy is.
Akkor vettem észre, hogy Ryan már elment.
-Ryan mikor ment el?
-Fél órája. Azt ne kérdezd, hogy miért. De elég ideges volt és csak annyit mondott, hogy ha felébredtél hívd fel.-magyarázta.
-Akkor gyorsan fel hívom. Remélem nem történt semmi baj.-ilyedtem meg miközben a telefonom után kutattam.
Ahogy megtaláltam egyszerre tárcsáztam. 3 csörgés után fel is vette.
-Szia. Gyere a Hyde Parkba. Nem akarok telefonon beszélni erről. Mire érsz ide?
-Ööö... oké, hát 1 óra múlva jó?-kérdezte. Ez kicsit most sokkolt. Mégis mi történhetett??
-Jó, a bejáratnál várlak.-bontotta a vonalat.
-Hát ez fura volt.-emeltem el fülemtől a telefonomat.
-Mit mondott?-érdeklődött Bridget.
-Csak annyit, hogy ez nem telefon téma és, hogy tudnánk e a Hyde Parkba találkozni.
-Hát ez tényleg nem vall Ryanre.-gondolkodott el Andy.
Gyorsan átöltöztem (farmer, ing, converse, összekötött haj)
-Na indulok, mert elfogok késni.-néztem fehér Adidas órámra. Fogtam a telefonomat és egy gyors köszönés után kirobogtam az ajtón.
Fogtam egy taxit, bemondtam a címet és már indultunk is. Nagyjából fél óra alatt oda értem.(Szerencsére nem volt nagy a forgalom). Ahogy kiszálltam egyszerre megpillantottam Ryant, aki idegesen ide oda járkált és 2 percenként az óráját nézte.


Íme itt lenne a 13.rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog és kapok pár komit. A következő részt szombaton rakom fel. Fletchy xoxo

12.rész

Már órák óta beszélgettünk. Egy percig sem volt csend mindig volt mit mondanunk, ha egyikőnk elhallgatott a másik már fel is hozott egy másik témát. Éppen szólásra nyitottam szám, mikor megszólalt a telefonom.

-Hallo!

-Szia, nem tudod hol van Ryan? Andy már vagy ezerszer hívta, de nem veszi fel.-szólt bele a telefonba Bridget.

-De, itt van mellettem. Miért keresi Andy? Ugye nincs semmi baj?-kérdeztem ijedten.

-Hála Istennek! Nem nincs csak Andy attól félt, hogy megint elkezdi.-magyarázta.

-Próbáljon meg neki hinni. Nem csinált semmi olyat.-honnan gondolhatott ilyet Andy? Most kicsit mérges vagyok rá emiatt.

-Ezt neki mond. De kicsit megértem. Nem azt, hogy folyton utána koslat, hanem, hogy aggódik miatta.

-Ezzel én is így vagyok.-értettem vele egyet.-Ugye egész buli alatt nem őt kerestétek?-reménykedem, hogy nem.

-Nem, csak most jutott az eszébe. Eddig sikerült lefoglalnom.-mondta.

-Na szólj Andynek, hogy minden rendben és már megnyugodhat.-tanácsoltam.

-Jó. További jó szórakozást. Majd beszélünk.

-Oké. Szia!-tettem le a telefont.

-Ki volt az?-kiváncsiskodott.

-Bridget.-válaszoltam.

-És mit akart? Ugye nem miattam hívott?-kérdezte.

-De. Andy téged keresett.-mondtam.

-Már megint kezdi? Ezzel az őrületbe tudna kergetni!-idegeskedett.

-Tudom, hogy elég idegesítő, de csak aggódik miattad.-próbáltam Andy mellett érvelni.

-Jó, de ez néha már mániákusságba megy át.

-Igazad van, találnunk kell valamilyen megoldást arra, hogy megnyugodjon és leszálljon rólad.-vetettem fel az ötletemet.

-De mit? Melyikek azok a dolgok amikkel nagyon nem ért egyet?-gondolkodott.

-Ha engem kérdezel a legnagyobb baja Cece-vel van. 

-Komolyan? Nekem sosem mondta, hogy baja van vele.

-Nem csak neki van vele baja.-motyogtam szinte magamban.

-Hanem még kinek?-lepődött meg.

A kurva életbe! Meghallotta! Most erre mit mondjak??

-Ööö, hát Joel meg Adam sem kedvelik. És Joel mondta nekem, hogy szerinte rossz hatással van rád. De ezért ne haragudj meg rájuk! Csak nem akartak megbántani.-remélem nem haragszik meg rájuk.

-Nem haragszom rájuk. Tényleg. Nem kedvelhet mindenki mindenkit. 

-Örülök neki.-mosolyodtam el.

Kivettem a telefonomat a zsebemből és mikor ránéztem az órára az már hajnali fél 4-et mutatott.

-Tudod hány óra van már?

-Nem mennyi?-nézett rám.

-Hajnali fél 4. Eltudod ezt hinni, hogy eddig beszélgettünk?

-Komolyan? Hát lehet indulnunk kéne.-állt fel.

-Lehet.-álltam fel én is és elindultunk a ház felé.

Ott már csak részeg embereket láttunk. Volt, aki party királynak érezte magát, de olyat is lehetett látni, aki már a földön fetrengett a részegségtől. Egyikünk sem kért ebből, ezért gyorsan átvergődtük magunkat a tömegen és már az utcán is voltunk. Éppen azon gondolkodtunk, hogy mi van gyalog közelebb, a kolesz vagy Ryan lakása. Végül arra jutottunk, hogy az ő lakása és elindultunk hozzá. Háromnegyed óra múlva oda is értünk. Nem tudom miért egyeztem bele, hogy nála aludjak. Nagy valószínűséggel a fáradság mondatta, ezt velem, de az édes mosolya is közre játszott benne. Nagyon jól nézett ki a lakása. Igazi férfi lakás. Mindenhol a fekete, fehér dominál, de néhol fel lehet fedezni egy kis barnát és egy kis pirosat is. Ami első látásra megtetszett az a nappalija volt. Fekete bőrkanapé volt benne fehér falakkal és nagy plazma TV-vel az egész padlót puha vaj színű szőnyeg borította.

-Ha akarsz fürödni arra van a fürdő. Meg keresek valamilyen göncöt, amiben alhatsz.

-Persze, köszi.-köszöntem meg.

-Akkor 1 perc és itt vagyok.-ment el a folyosó irányába és balra a második ajtón ment be. Gondolom az a szobája. Pár perc elteltével már vissza is tért egy alsóval és egy fekete feliratos pólóval.

-Biztos vagyok benne, hogy nagy lesz, de csak ezt találtam.-vakargatta kínosan a fejét.

-Jó lesz ez.-nyugtattam meg.-Megtudnád mutatni a fürdőszobát?

-Persze.Itt van.-mutatott jobbra az első ajtóra.

Gyorsan beslisszoltam lerángattam magamról a ruháimat, lezuhanyoztam és felvettem azokat amiket Ryan adott. Igaza volt a pólója majdnem a combom közepéig ért. De ez most nem zavart. És a ruháimmal együtt léptem ki onnan.

-Ha nem haragszol én is gyorsan lezuhanyzom és utána megmutatom a szobát, ahol alhatsz.

-Nyugodtan.-mosolyogtam rá.

Miközben ő fürdött leültem a kanapéra és elkezdtem kapcsolgatni a csatornák közt. De nem volt semmi érdekes ezért ott hagytam valamilyen unalmas beszélgetős műsoron. Már olyan szinten álmos voltam, hogy miközben bámultam a TV-t elaludtam.

Itt lenne a 12.rész. Remélem mindenkinek tetszik, aki olvasta. Jó lenne pár komment, mivel az előzőhöz egyet sem kaptam. Fletchy xx

11.rész

*1 héttel később*

Este 9 óra van én pedig kelletlenül öltözködöm, mivel Bridget és Andy elrángatnak valamilyen ház avató bulira az egyik barátjukhoz. Őszintén szólva semmi kedvem nincs hozzá, de Bridget annyit könyörgött, hogy végül igent mondtam. Felvettem egy fekete egybe ruhát arra egy piros kockás inget és egy ugyan olyan színű bakancsot. Egyáltalán nem volt kedvem kiöltözni és nem is vittem túlzásba. A hajamat kiengedve hagytam és egy halvány sminket tettem fel, amit egy vörös rúzzsal dobtam fel. Összeszedtem pár fontosabb cuccot, bele raktam egy táskába és már mentem is le a nappaliba. Kedvetlenül dobtam le magam a kanapéra és vártam, hogy ide érjenek. Miközben vártam anya elmondta a szokásos monológját, ami abból állt, hogy lehetőleg ne részegedjek le, csak bontatlan italt igyak és ne keveredjek egy éjszakás kalandba. Az utolsón kicsit megdöbbentem, de inkább nem mondtam semmit, mert a végén még tart itt nekem egy gyors felvilágosítást. Az meg nem nagyon hiányzik az életemből. Mikor már unalmamban a tesóm játék fényképezőjét nézegettem végre csengettek. Gyorsan felpattantam és az ajtó felé indultam a cuccaimmal együtt.
-Sziasztok, elmentem.-kiabáltam el magam, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Ahogy kiértem Ryant pillantottam meg a balkonon.
-Szia. Látom téged is elrángattak.-köszöntöttem.
-Szia. Sajnos. Le akarok szokni az alkoholról erre meg elrángatnak egy buliba, ami tuti tele lesz piával. Főleg, hogy Tristan szervezte.-mondta fejét csóválva.
-Majd csak kibírjuk valahogy.-veregettem vállba és az autó felé indultunk, ahol Bridget és Andy ült.
-Sziasztok.-köszöntem nekik is, miközben beküzdöttem magamat a kocsiba villantás nélkül. Ezért utálom a szoknyákat...
-Szia.-mondták.
Az út szerencsére nem tartott sokáig. Max 3/4 órás volt.
Mindannyian kiszálltunk a kocsiból és a ház felé vettük az irányt. Onnan már üvöltött a zene és egyre több ember sereglett be oda. Lassan mi is beértünk, üdvözöltük a házigazdát. Innen elváltak útjaink, mivel Bridget és Andy leragadt valamilyen Paulnál és a csajánál. Ryant meg elrángatta Cece a nappaliba. Én pedig a konyhába indultam valamilyen piáért. Mindegy csak erős legyen. Végül megelégedtem egy pohár whiskeyvel és az udvarra indultam. Közben találtam egy bontatlan üveget és kimentem a kert végébe egy kisházhoz. Ott leültem egy padra és az eget kezdtem el pásztázni. Ahogy ott ültem a pohárral a kezemben lépéseket hallottam, de nem nagyon érdekelt, hogy ki az. "Biztos, csak egy részeg, aki nem tudja kivárni a sort a wc-nél."-gondoltam és rá se hederintettem. De, mikor már hangosabban lehetett hallani a lépéseket megelégeltem és az illetőre akartam üvölteni, hogy húzzon innen a francba. De megakadt a szó a torkomon, ahogy megláttam Ryant magam előtt.
-Hát te?-kérdeztem meglepetten.
-Cece kapott valamilyen telefont és el kellett mennie.-magyarázta.
-Óóó értem.-ittam bele a whiskeymbe.
-Azt mind egyedül akarod meginni? Nem lesz az sok?-kérdezte.
-Nem, ihatsz belőle. Nem bírnám az összeset meginni csak azért hoztam ki az egészet, hogy ne kelljen folyton bemászkálnom.-adtam oda neki az üveget.
-Köszi.-fogadta el.-Miért jöttél ki?
-Nincs ma kedvem bulizni. Jobb lett volna egyedül leinnom magam.-rántottam meg a vállam.
-Ha akarod be is mehetek és akkor egyedül lehetsz.-ajánlotta fel.
-Ne! Nem kell, nem azért mondtam.-tiltakoztam.
-Akkor itt maradok.-ült vissza mellém.


Ennyi lett volna a 11.rész. Tudom, hogy nagyon rövid lett, de direkt így terveztem. Remélem mindenkinek tetszett. :) A következő részt szombaton rakom fel. Fletchy xx

10.rész

Emily már hajnalban trappolt át hozzám, hogy mikor jön  Ryan. Elmagyaráztam neki, hogy csak délután ér ide és nagy szerencsémre hajlandó volt még egy picit visszafeküdni. Így aludtunk délig. Ha rajtam múlt volna még 2 órakor is szunyáltunk volna, de a telefon keresztbe húzta ezen terveimet és dél körül elkezdett csörögni. Álmoskásan felültem és felvettem a telefont.
-Hallo.
-Szia, kicsim. Ugye nem vagy beteg? Olyan fáradt a hangod.-szólt bele anya a telefonba.
-Nem, nem vagyok az. Csak most keltem.-magyaráztam.
-És a húgod?-kérdezte.
-Ő még mindig alszik.-mondtam.
-Akkor jó. Csak azért hívtalak, hogy ezen a héten biztos nem megyünk haza.-folytatta.
-Ugye nincs  komoly baja a nagyinak?-ijedtem meg.
-Nem, de mivel már öreg több idő kell neki a felépüléshez, mint egy húszon évesnek.-nyugtatott meg.
-Hála Istennek!-esett le a kő a szívemről.
Még beszéltünk pár percet és letettük. Úgy döntöttem már nem fekszek vissza hanem lemegyek, csinálok valami reggelit aztán felkeltem Emilyt. A reggelit gyorsan összedobtam. Felkeltettem a húgomat, ettünk, felöltöztünk most pedig arra várunk, hogy Ryan ide érjen.

*Pár órával később*

Csengettek gyorsan kinyitottam, mivel Emily elaludt.
-Szia.-köszöntem suttogva, mivel a nappaliban aludt el.
-Szia. De miért kell suttogni?-nézett rám furán.
-Emily elaludt és nem szeretném ha felébredne különben nyűgös lenne.-magyaráztam-De gyere be ne álldogálj már ott az ajtóban.-nyitottam szélesebbre az ajtót.
-Értem. Már bent is vagyok.-mosolygott rám.
-És, hogy vagy?-érdeklődtem, miközben a konyha felé indultunk.
-Jobban. Jót tett az a tegnapi fejmosás. Most már tényleg abba fogom hagyni. És köszönöm a segítséget.-mondta, miközben leültünk.
-Nincs mit köszönnöd! Te is ott voltál, mikor kórházban voltam. Most visszaadom.-mondtam.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
-Hát egy pohár üdítőt elfogadok.
-Mit kérsz?-álltam fel és a hűtő felé indultam.
-Mi van itthon?
-Van narancslé, kóla, energia ital, almalé, szőlőlé és ennyi. Ezzel tudok szolgálni.-mondtam a hűtőnek támaszkodva.
-Akkor egy energia italt kérek.-választott.
-Tessék.-tettem le elé magamnak pedig egy almalét hoztam. Én is ittam volna azt amit ő, de még egy jó ideig nem ihatok ilyeneket.
Mikor Emily felébredt addig nyaggatott minket míg el nem mentünk a játszótérre. Ott rendesen kifutkosta magát, miközben mi Ryannel a padon ücsörögve beszélgettünk. Mire haza értünk majdnem teljesen besötétedett.
Gyorsan lefürdettem Emilyt és ahogy vittem a szobájába már akkor elaludt.
Lementem Ryanhez, aki közben a nappaliban ücsörgött.
-Végre elaludt! Ma nagyon lefárasztott.-dobtam le magamat mellé.
-Kicsit hiperaktív, de imádnivaló.-nevetett.
-Igen, az.-helyeseltem.
-Nekem meg már mennem kéne.-állt fel.
-Tényleg elég késő van.-mondtam.
-Akkor jó éjt. Majd látjuk egymást.-álltunk meg az ajtóban.
-Neked is. Majd írj vagy hívj, ha valami gond van. Mindig elérhető vagyok.-még órákig beszélgettem volna vele. Akár a semmiről is. De mennie kellett, mert várta otthon a barátnője...
Utálom ezt! De el kell fogadnom. Ilyen az élet... Most ezen nem is fogok rágódni.
Tettem be a bejárati ajtót és az emeletre indultam. Onnan a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam és már sprinteltem is az ágyba, hogy minél hamarabb aludhassak.


Itt lenne a 10.rész remélem mindenkinek tetszett. Köszönöm a kommenteket az előző részhez, nagyon jól esett. A következő részt szerdán hozom, :)) Fletchy xx

9.rész

*Tavaszi szünet*
(Liverpool)

Reggel csengetésre ébredtem. Gondoltam majd anyáék kinyitják, én meg átfordulok a másik oldalamra és alszok tovább. Hát ez nem jött össze, mivel senki sem nyitott ajtót,  az ajtóban lévő ember  meg ráfeküdt a csengőre és folyamatosan azt nyomta. Idegesen kikászálódtam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és egy nem várt személy állt ott eléggé illuminált állapotban.
-Sziaaaaa! De régen láttalak.-esett majdnem rám.
-Mit keresel itt?-kérdeztem érzelem mentesen.
-Téged.-jött még közelebb.
-Ne merj közelebb jönni hozzám! Neked barátnőd van! Miért nem hozzá mentél?-ezt most már nagyon nem értem.
-Mert nem szeretem, én téged szeretlek.-mondta.
-Persze. Biztos a részegség beszél belőled.-mondtam és berángattam a házba. Ott felcibáltam a vendég szobába és lefektettem aludni.
Remélem anyáék egy hamar nem érnek haza, mert ha meglátják nem tudom mit fognak csinálni velem.
Fel kellene hívnom valamelyik fiút. Andyre esett a választásom , mivel ő úgy is itt van Liverpoolban.
-Hallo!-szólt bele álmos hangon a telefonba. Tényleg hány óra lehet? Ránéztem az órára, ami reggel 6-ot mutatott. Hupsz!
-Szia. Sophia vagyok, nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek, de itt van Ryan nem éppen józan állapotban.-mondtam.
-Már megint?-kérdezte idegesen.
-Miért? Ez mostanában többször is előfordult?-lepődtem meg.
-Minden héten. Azóta mióta összejött Cecevel.-válaszolt.
-De miért csinálja ezt? Tönkre fogja magát ezzel tenni!
-Tudom, ezt már számtalanszor el is mondtam neki, de nem nagyon érdekli.-magyarázta
-Most akkor mit csináljak vele? Anyáék így nem láthatják meg!
-Mindjárt indulok és elviszem. Most hol van?-kérdezte.
-Felrángattam a vendég szobába és lefektettem. De siess, mert anyámék nem tudom hol vannak.
-Sietek. Pár perc és ott vagyok.-tette le a telefont.
Mikor letettem a telefont kimentem a konyhába kávét csinálni. Ahogy pakolásztam megláttam az asztalon egy cetlit, amin ez állt: "Szia kicsim! El kellett mennünk a nagyihoz, mert rosszul lett. Holnap vagy holnapután jövünk. A húgod is itthon van, vigyázz rá! Puszi:anya
Legalább miattuk már nem kell aggódnom. De a nagyi miatt ideges vagyok, remélem nincs komolyabb baja. Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. Mennyire kell sietni? Mikor érnek haza a szüleid?-kérdezte, miközben belépett a házba.
-Nem kell sietni. Most olvastam, hogy minimum holnapig a nagyinál lesznek. De a húgom viszont itthon van. De még alszik.-vázoltam fel neki a helyzetet.-Kérsz egy kávét?
-Hát az jól esne. Hulla vagyok.-ásított egy hatalmasat.
Megcsináltam a kávét és leültünk az asztalhoz, mikor lépteket hallottunk a lépcsőről. Ez biztos a húgom lesz. Ahogy oda értem őt láttam meg letotyogni a lépcsőn.
-Jó reggelt! Hát te meg miért vagy ilyen korai?-vettem az ölembe és elindultam vele a konyhába vissza Andyhez.
Mikor meglátta látszott rajta, hogy megijedt tőle, ezért gyorsan a fülébe suttogtam, hogy nem kell tőle félni.
-Andy ő itt a húgom Emily.-mutattam be neki.
Ahogy kicsit közelebb jött hozzánk azonnal elkezdett sírni. Megijedt tőle.
-Shh ne sírj! Nem bánt.-próbáltam megnyugtatni.
Andy látta, hogy ez nem sokat fog segíteni és elkezdett pofákat vágni neki. Szerencsére ettől megnyugodott és azonnal Andyhez akart menni.

*2 óra múlva*

Már 2 órája arra várunk, hogy Ryan méltóztasson felkelni és végre haza vihesse Andy. Miközben vártunk megetettem Emilyt, felöltöztettem, most pedig a nappaliban játszik.
Éppen mentem volna a nappaliba, mikor hangokat hallottam a lépcső felől. Ryan volt az.
-Na látom te is felkeltél.-mentem hozzá egyenesen és csípőre tett kézzel elé álltam.
-Még is, hogyan kerültem ide? És sajnálom, hogy így jöttem ide.-mondta fejét fogva.
-Fogtad magad és ide jöttél. Azt nem tudom hogy, de valószínűleg taxival. Az elején még rohadt mérges voltam, de mostanra már lenyugodtam. Úgy, hogy semmi baj.-válaszoltam.-Kérsz egy kávét? Elég nyúzottnak látszol.-állapítottam meg.
-Azt megköszönném.-mosolygott rám.
A beszélgetés után a konyhába indultunk, ahol Andy várt Ryanre.
Mikor beléptünk az előbb említett helyre Andy idegesen felugrott és jól beolvasott Ryannek.
-Komolyan mondom, ha továbbra is ezt fogod csinálni Rachel ki fog rúgni a bandából. De nem ez a fő oka. Magad miatt kell ezt megtenned! Alkoholista akarsz lenni, mint az apád?? Hiszen te magad mondtad, hogy te nem leszel olyan, mint ő. De most elindultál azon az úton és ha nem fejezed be ugyan ott fogsz kikötni, mint ő. Ezt jól jegyezd meg!-nyugodott le.
-Tudom, igazad van, de mostanában minden összejött. És nem láttam más kiutat.-hajtotta le fejét.
-Ez akkor sem kifogás! Nekem szerinted milyen volt, mikor meg tudtam, hogy rákos vagyok?? Nekem is el kellett volna mennem jól bebaszni? Nem oldott meg volna semmit!  Összeszedtem magam és legyőztem a gondokat és most itt vagyok! És ezzel nem vagyok egyedüli példa! Itt van Sophia is, ő is ugyanazon ment keresztül, mint én mégis itt van! Abba kell hagynod! Mert ennek nem lesz jó vége.
-Andynek igaza van. Nem teheted ezt magaddal! Ha bármi bajod van nyugodtan jöhetsz ide is.-értettem egyet Andyvel.
-Köszönöm a fejmosást. Most már tényleg belátom, hogy abba kell hagynom.-futott végig arcán egy halvány mosoly. Látszott rajta, hogy hálás és örül a segítségnek.-Ő a húgod?-nézett ki a konyhából a nappaliba.
-Igen.-válaszoltam.
-Nagyon aranyos! Hány éves?-érdeklődött.
-Igen, az. Imádom. Májusban lesz 5 éves.-mentem ki hozzá, hogy behozzam a konyhára.
-Szija Jájen!-nézett fel rá, ahogy megállt előtte.
-Szia. És téged, hogy hívnak?-guggolt le elé.
-Emijinek.-mosolyodott el.
-Nagyon szép neved van.
-Memutathatom a játékaimat?-nézett rá szinte csillogó szemekkel.
-Persze.-mondta mosolyogva, miközben Emily már húzta is ki a nappali felé.
-Ahogy látom jóban lesznek.-ültem le.
-Igen, de jót is fog tenni neki a gyerek társaság. Legalább elvonja a figyelmét.
-De most tényleg Cece miatt iszik? Mert amikor az ajtóban állt olyanokat hadovál össze vissza, hogy ő nem szereti őt.-komolyodtam meg.
-A valódi okát én sem tudom. De az az egy biztos, hogy neki is van hozzá köze.-magyarázta.
-Ezt azért meg kéne tudni. Mivel, ha nem tudjuk a kiváltó okot úgy sokkal nehezebb lesz leszoktatni róla.-azért ér valamit a tanulás.
-Na látom okosodsz!-szekált.
-Fogd be! Már lassan 3 éve ezt tanulom.-löktem meg játékosan.

*Pár óra múlva*

-Muszáj elmenned Jájen?-nézett fel Ryanre Emily nagy kék szemeivel.
-Igen, már későre jár. De holnap mindenképp benézek. Ígérem.-guggolt le ismét hozzá.
-Akkor holnap?-kérdeztem.
-Igen, kora délutánra itt leszek.-mosolygott rám, miközben felállt.
-Sziasztok!
-Szija Jájen és Andy!-integetett nekik apró kezecskéivel.
Ők elhajtottak mi pedig bementünk a házba és miután elvégeztük esti teendőinket lefeküdtünk aludni.

Ennyi lett volna a 9.rész :) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a komit! :) A következő rész szombaton várható. Fletchy xx

8.rész

Ez a nap volt életem legrosszabb napja. Délelőtt még minden tök jó volt. Megírtam a matek dogát , ami szerintem jól sikerült. Utána pedig elmaradt az utolsó 2 óránk. Ennek mindketten nagyon örültünk , mivel Bridget találkozhat Andyvel , én pedig Ryannel és végre megkérdezhetem tőle , hogy akkor most mégis mi a franc van.
A doga után sietve indultunk vissza a koleszba. Gyorsan átöltöztünk , lementünk kajálni és már rohantunk is a buszra. Szerencsére sikerült elérnünk a korábbi buszt és nem kellett ott ácsorognunk 1 órát. A buszon is szerencsénk volt.  Nagy tömeg sem  és  ülő hely is volt. A nagy forgalom miatt sem kellett aggódnunk , mivel még csak 1 óra volt és ilyenkor még mindenki dolgozik. 5 megállóval arrébb leszálltunk és az utca végében lévő nagy épületbe fordultunk be. Ott meg sem állított minket a portás , látszólag már ismeri Bridgetet. Beléptünk a liftbe ott pedig a 10. emeletig mentünk. Ott kiszálltunk és balra a 3. ajtón belépve nagy meglepetés fogadott minket. (Nem éppen a kellemes fajtából.)
Ryan és a szőke cica baba feltörekvő "énekesnő" Cece Knowles nyelték le majdnem egymást. Na itt akartam visszafordulni , de Bridget megakadályozott ebben. Betaszigált a terembe.(megjegyzem senki nem nézhetett hülyének) Ahogy elmentem mellettük tartottam magamat és rájuk sem néztem. Sőt köszönni sem köszöntem.(tudom , hogy kibaszott gonosz vagyok) Egyenesen oda mentünk a fiúkhoz és üdvözöltük őket.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre.
-Sziasztok! Hát ti meg , hogy-hogy ilyen hamar ide értetek? Nem csak most kéne végeznetek?-lepődött meg , miközben oda sétált Bridgethez és karjaiba zárta.
-Elmaradt az utolsó 2 óránk aztán gondoltuk előbb benézünk.-feleltem.-Bár ne tettük volna.-motyogtam magamnak és lehajtottam a fejemet.
-Bridget , beszélhetnénk?-jött oda Joel.
-Ööö...persze.-miért akar velem beszélni? Tuti hallotta , amit mondtam! A francba!
-De négyszemközt. Lejönnél velem a büfébe?-kért meg.
-Aha , menjünk.-egyeztem bele.
Gyorsan elslisszantam a "szerelmes pár" mellett és bevártam Joelt az ajtóban.
-Na miről akarsz beszélni?-tettem fel első kérdésem.
-Honnan tudtad , hogy beszélni akarok veled?-lepődött meg.
-Onnan , hogy egy temérdek kaja volt bent mégis lerángattál a büfébe.-magyaráztam váll rántva.
-Okos!-nevetett.
-Tudom. De most már tényleg mond , mert kiváncsi vagyok.
-Neked tetszik Ryan?-csapott egyből a közepébe.
-Mond , ezt múlt időben és akkor igaz.-mondtam hanyagul.
-Hidd el nekünk sem tetszik , hogy Cece-vel enyeleg.-rázta meg a fejét.
-Akkor ezzel nem vagyok egyedül... Rühellem ezt a csajt! És ezt Ryan nagyon is jól tudja. De hát mit érdekli őt az én véleményem? Pff...-húztam fel magam.
-Ne húzd fel magad ezen! Szard le jó magasról és akkor majd talán feltűnik neki , hogy mekkora egy pöcs. Mert mostanában az. Mióta összejött ezzel az izével nem önmaga. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne!-magyarázta Joel miközben kiszálltunk a liftből és a büfébe indultunk.
Ott vett egy csokit , én pedig egy citromos vizet és azt iszogatva szálltunk be ismét a liftbe. De ott már volt egy ismerős arc. Rachel Wood , a fiúk managere.
-Sziasztok!-köszönt.
-Hello. A fiúk egyik barátja vagyok , Sophia Griffin.-mutatkoztam be neki.
-Te vagy az a lány , akit agytumorral műtöttek , mint Andyt. Sokat meséltek rólad a srácok. Főleg Ryan.-kezdett el beszélgetni.
-Igen , én vagyok. Tényleg? Pedig nem vagyok egy érdekes személyiség.-nevettem.
-Nem is azért beszéltünk rólad.-szólt bele Joel is.
-Hanem miért?-lepődtem meg.
-Azért , mert végre találkoztunk egy olyan emberrel , aki nem sztárként kezelt minket.  Ez mostanában egyre ritkább és ezt becsüljük benned.-mondta.
-Most meg kell , hogy öleljelek!-hatódtam meg.
Ahogy felértünk a 10.-re egyenesen a terembe mentünk , a fiúk pedig elkezdtek próbálni.
Egészen addig élveztem is , amíg le nem ült mellém Cece és el nem kezdte mondani a hülyeségeit... Szerencsére hamar el kellett mennie , így megszabadultam tőle.
-Na fiúk mára ennyi volt. Jövő héten találkozunk.-mondta ki a végszót Rachel.
Mindenki összepakolta a cuccát és együtt indultunk le. A liftben igyekeztem Ryantől minél messzebb kerülni , ami szerencsére sikerült is. Mivel én voltam az egyik végében ő pedig a másikban.

Itt van a 8.rész remélem mindenkinek (aki olvasta) tetszett. Jó lenne pár komi, mert nem látom értelmét írni, ha csak 1-2 komit kapok. Persze, amiket írtok azoknak mindig nagyon örülök! :) Úgy, hogy ha olvastad nagyon szépen kérlek írjál véleményt, nem kell hosszú! A következő részt szerdán rakom fel. Fletchy xx

7.rész

"Mikor végre felszenvedtem mindent a szoba ajtajához , előkerestem a kulcsomat és benyitottam. De ott nem mindennapi látvány fogadott."

Pont a szoba közepén falta egymást Bridget és Andy. Ez a látvány eléggé lesokkolt. Mindenre számítottam csak erre nem. Már eléggé kínosan éreztem magam , ezért megköszörültem a torkomat. Ahogy , ezt meghallották azonnal szét ugrottak és ijedten néztek rám.
-Szia Sophia! Már vártam , hogy ide érjél.-törte meg a kínos csendet Bridget.
-Hát én is alig vártam , hogy visszajöhessek. De nem erre akartam ide érni.-nevettem.
-Nagyon sajnálom , hogy nem mondtam el , de ez elég bonyolult.-mondta lehajtott fejjel.
-Semmi baj , de majd mindent el kell mesélned.-ígértettem meg vele.-Hát téged sem mostanában láttalak utoljára.-fordultam Andyhez.
-Hát nem. Hogy vagy?-jött oda hozzám és megölelt.
-Megvagyok , gyógyulgat a sebem és végre visszajöhettem.-mondtam.
-Ennek örülök.-mosolygott rám.
Éppen mondani akartam valamit , mikor megszólalt Andy telefonja. Ahogy letette sűrű bocsánat kérések közepette távozott.
-Mindent el kell mesélned.-ültem le az ágyamra , ami Bridgeté mellett volt.
-Jó. Hát úgy kezdődött ez az egész , mikor haza küldött minket Dr. Lawson , nem kellett vonattal visszajönnöm , mivel Andy felajánlotta , hogy elvisz. Először nem akartam , mondván biztos van jobb dolga is annál , hogy engem fuvarozgasson. De nagy nehezen rávett. Út közben tök jól elbeszélgettünk , mikor haza értünk elkérte a telefonszámomat és elhívott sétálni egyet a városba. Nagyon jó volt egy csomót sétáltunk és jobban megismertük egymást. A nap végén felvitt a London Eye-ra és megcsókolt. Végül pedig megkérdezte , hogy leszek e a barátnője.-mondta elpirulva.
-Ez olyan aranyos! Nem akarok akadékoskodni meg ilyesmi , de nem siettétek el kicsit ezt az egészet.-szólaltam meg.
-Lehet , de nem érdekel. Csak a mának élek és nem érdekel mi lesz a jövőben.-válaszolt-Veled és Ryannel mi a helyzet?
-Semmi. Mi lenne? Az utolsó látogatása óta nem képes visszaírni... Ennél még az is jobb lenne ha megmondaná , hogy nem akar tőlem semmit és hagyjam békén.-csóváltam a fejemet.
-Most komolyan ezt csinálja? Én nem ilyennek ismertem meg. Nem gondoltam volna , hogy ezt csinálja.
-Hidd el , én sem.-nevettem kínomban.
-Ráfogok kérdezni Andynél , hogy mi ez az egész!-határozta el.
-Nem muszáj. Most már nem tud érdekelni.-álltam föl az ágyamról és elkezdtem kipakolni a bőröndjeimből.
Még beszélgettünk egy ideig , de már nagyon későre járt ezért gyorsan lezuhanyoztunk és már aludtunk is.

*Másnap*

Reggel 6 órakor szólt az ébresztő. Lassan kikászálódtunk az ágyból és elkezdtünk készülődni. Én egy fekete szaggatott nadrágot , egy Paris feliratú fehér pólót és egy bakancsot húztam a lábamra. Bridget egy farmert , szintén egy Paris-es pólót és egy converset vett fel. Mire készen lettünk már indulnunk is kellett. Még gyorsan magamra kaptam a bőrkabátomat , Bridget meg a kardigánját és a táskánkkal együtt siettünk le az ebédlőbe reggelizni. Ott gyorsan elfogyasztottuk , amit kaptunk és már indultunk is az egyetemre.

*Délután*

Elég nehéz napunk volt. Főleg nekem , mert alig értettem valamit úgy is , hogy egy csomót tanultam otthon. Most is itt görnyedek a matek fölött és próbálom megérteni ezt a rohadt egyenletet. Már éppen földhöz vágtam volna , mikor kopogtak az ajtón.
-Majd én nyitom. Maradj csak.-álltam fel és elvánszorogtam az ajtóig. Gondoltam biztos Andy jött Bridgethez , de nagy meglepetésemre Joel állt az ajtóban.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. Jöttem matekozni.-jött beljebb miközben én elálltam az útból.-Bridget írta , hogy nem megy a matek és nem tudna e valamelyikőnk segíteni.-magyarázta.
-Ááá így már minden világos. Hát mit ne mondjak rám férne egy kis korrepetálás.-mondtam.
-Na akkor nézzük csak , hogy is van ez...-vette kezébe a könyvemet.
Késő estig itt volt és segített mindenben. És végre megértettem!
-Nagyon , nagyon szépen köszönöm , hogy eljöttél segíteni.-köszöntem meg neki.
-Semmiség.-legyintett.
-Nem az! Hozzám nem kis türelem kell.-nevettem.
-Azért nem volt olyan vészes.
-Remélem is.-mosolyogtam.
-De most már tényleg mennem kéne , mivel holnap kora reggeltől késő estig próbálunk. Tényleg Bridget eljöttök? -nézett mögém.
-Én biztosan. Aztán , hogy Sophia jön e az csak rajta múlik.-válaszolt.
-Akkor eljössz?-nézett rám.
-Persze , ott leszünk mindketten.-feleltem.
Miután Joel elment , elpakoltam a cuccaimat a táskámba , lefürödtem és lefeküdtünk aludni.

Ennyi lett volna a 7.rész. Most nem fogok sokat dumálni, csak annyit, hogy köszönöm a komit nagyon örültem neki. A következő részt szombaton rakom ki. :) Fletchy

5.rész

Tényleg nagyon lefárasztottak a hülyeségeikkel , mivel arra keltem , hogy Dr. Lawson jön be a nővérrel a reggeli vizitre. Minden rendben volt. Kérdezgetett párat , átcserélte a sebtapaszt és már végeztünk is. Ezek után elmentem kicsit összeszedni magam , megmostam az arcom , fogat mostam és megfésülködtem. Már egy jó ideje csak kapcsolgattam a TV-t , mikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere be.-kapcsoltam ki a TV-t.
-Szia.-lépett be Ryan nagy meglepetésemre.
-Szia. Hát te?-lepődtem meg.
-Hát csak úgy bejöttem hozzád , ha nem baj.-nézett rám.
-Nem dehogyis. Örülök , hogy bejöttél.-mosolyogtam rá vissza.
-És mit csináltál eddig?-ült le a mellettem lévő székre.
-Hát nem sok mindent. Kapcsolgattam a TV-t , de nem volt benne semmi.-feleltem.
-Nem lenne kedved eljönni sétálni? Tegnap úgy sem tudtál miattunk elmenni.-kérdezte.
-Persze szívesen elmennék veled sétálni. De akkor át kéne öltöznöm.-mondtam.
-Akkor kimenjek?
-Nem , nem kell bemegyek a fürdőbe.-keltem fel és a szekrényemhez mentem.
Ott kiválasztottam egy melegítőt , egy pólót és pulcsit. Bementem a fürdőbe magamra kaptam a ruhákat , még egyszer megfésültem a hajam és lófarokba kötöttem.
Miután végeztem elindultunk sétálni a kórház parkjába. Már egy ideje sétáltunk , mikor megkértem Ryant , hogy üljünk le egy padra , mert elfáradtam. Persze ő hirtelen elkezdett aggodalmaskodni , hogy biztos rosszul vagyok.
-Ugye nem vagy rosszul? Szóljak egy orvosnak?
-Nem , dehogyis nem kell! Csak néha még egy kicsit fáradékony vagyok , de Dr. Lawson azt mondta ez ilyenkor még normális.-nyugtattam meg.
-Akkor jó.-ült le mellém.
-Olyan jó megint friss levegőn lenni. Már nagyon unalmas volt , hogy maximum csak a kórház folyosóján sétálgathattam. Az meg nem egy nagy élmény , nekem elhiheted.-kezdeményeztem a beszélgetést.
-Hát gondolom.-nevetett.-És mikor engednek ki?
-Valószínűleg jövő héten már haza mehetek.-válaszoltam.
-Ennek örülök. És mikor mész vissza a suliba?-kérdezte.
-Hát mivel a jövő héten még itthon leszek csak az után megyek vissza Londonba.-magyaráztam.
-Te Londonba tanulsz? Még nem is mondtad!-lepődött meg.
-Sosem kérdezted.-nevettem.
-Ez igaz! Bridgettel egy suliba jártok?-érdeklődött.
-Igen , osztálytársak vagyunk. Miért?-néztem rá gyanakvóan.
-Semmi olyasmire ne gondolj! Nekem más tetszik!-védekezett.
-Akkor meg miért kérdezgetsz ennyit róla?-néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Ismerek valakit , akinek tetszik , de nem mondhatom el , hogy ki az.-bökte ki végül.
-Andy az?-szinte biztos vagyok benne , hogy ő az.
-Honnan tudtad?-lepődött meg.
-Jó emberismerő vagyok.-rántottam meg a vállamat.
Még beszélgettünk volna egy csomót , mikor egy nővér zavart meg minket.
-Bocsánat a zavarásért , de már későre jár és Dr. Lawson is már vár az esti vizitre.
-Már ennyi az idő? Hogy mehetett ilyen gyorsan ez a nap?-ugrottam fel a padról.
-Most komoly? Rohannom kell! Jó volt veled beszélgetni. Lehet holnap Andy is benéz , amíg én stúdiózok a többiekkel.-búcsúzott.
-Akkor holnap , szia.-intettem neki.
-Szia.-jött oda egy gyors ölelésre és már sietett is el.
-Na gyere kis szerelmesem!-kezdett el a kórház felé terelgetni.
-Mi?? Én szerelmes? Dehogyis! Csak barátok vagyunk.-ellenkeztem hevesen.
-Persze , persze.-legyintett egyet.
Most is minden rendben volt a viziten és azt mondta , ha ilyen ütemben gyógyulok tovább , akkor már lehet ezen a héten haza mehetek. Csak ebben az egészben egyetlen egy bökkenő van , anyáék nincsenek itthon. De ezzel majd ráérek később foglalkozni , mert nem biztos , hogy kiengednek.
Elmentem letusolni és amilyen gyorsan csak tudtam befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Most nem nagyon van mondani valóm. Csak annyit mondanék , hogy köszönöm a komit és örülnék ha valaki még olvassa az is hagyna itt pár szót. Kritika is lehet szívesen elolvasom és próbálok tanulni belőle. 

A következő rész szombaton jön. :)) Fletchy

DÍJ

Először is nagyon szépen köszönöm a díjat Minimanó94-nek. Nagyon jól esett!

Ez az első díjam , ezért nagyon örülök neki.

1. Ha választhatnál, hogy találkozz egy híres emberrel, kit választanál?

Ha nagyon muszáj lenne választanom 1 embert , akkor Andy Brown-al találkoznék , de egyedül , azért , hogy elmondhassam mennyire tisztelem , azért amiért legyőzte a rákot.

2. Mit tennél, ha megnyernéd az ötöslottót?

Vennék egy csomó Lawson koncert jegyet. A maradékot pedig oda adnám a szüleimnek.

3. Kit hívnál fel, ha lenne egy utolsó hívásod és csak egy embert hívhatsz. (Mindegy ki.)

Őszintén szólva fogalmam sincs. Sok embert akarnék felhívni.

4. Milyen filmeken sírtál már?

Filmen még nem nagyon , a sorozatokat jobban szerettem.
Ezek közül sírtam a : Teen Wolf-on
                                 Vámpírnaplókon

5. Van olyan dal, amit megkönnyeztél?

Igen , elég sok ilyen dal van.

6. Milyen gyakran olvasol?

Havonta 1-2 könyvet. Szünet alatt meg hetente 3-4-et.

7. Kedvenc dalszöveged... és miért éppen ez az?

The girl I knew always made me smile

The girl I knew wanted my first child

The girl I knew wouldn't make me cry

But she's gone and left home tonight

Left me on my own tonight

Őszintén szólva fogalmam sincs. Talán azért , mert olyan aranyos. ( én meg a magyarázás két külön dolog vagyok pff)

8. Ha megfilmesítenék a blogodon szereplő történetet, kik lennének a főszereplők?

Ryan Fletcher: saját magát játszaná

Sophia Griffin: Amanda Seyfried

9. Írj egy idézetet, ami jellemez téged.

~ Éjszaka nem álmodok, csak rosszat,

Legalább az ébredés némi megváltást hoz.

Nem burkolózom rózsaszín álmokba,

Nem várok semmit a holnaptól. [Copy Con]

10. Tudsz olyan helyet mondani, ahová szívesen elutaznál és soha többé nem jönnél vissza?

Egyértelműen London. Álmaim városa! J

11. Szerinted mi az a dolog a Világon, amiből egy ember sosem kaphat eleget, vagy sosem lehet neki elég... (egy dolgot, minimum írj.)

A szeretet.

Szabályok:

- 11 kérdésre kell válaszolni!

- 11 kérdést kell írni!

- Továbbküldeni 5 embernek  (Vagy amennyinek gondolod, mert én nem fogok úgy díjat osztogatni, hogy egy bizonyos személy nem érdemli meg... bocs.)

Neki küldöm:

http://just-a-story-about--us.blogspot.sk/2014/03/9resz_28.html

Kérdések:

1. Tettél már olyat, amit nagyon megbántál?

2. Mi a legnagyobb álmod?

3. Szerencseszámod? Miért?

4.Szeretsz olvasni? Ha igen , mi a kedvenc könyved?

5. Kedvenc dalszöveged... és miért éppen ez az?

6.Kedvenc számod?

7.Van kedvenc idézeted és ha igen mi?

8.Van olyan ember az életedben akit megbántad , hogy megismertél?

9.Szereted az állatokat?

10.Miért kezdtél el blogot írni?

11. Ha lehetne valami szuper-erőd mi lenne az?

4.rész

-Nyugi nincs semmi bajom.-ültem le nevetve az ágyamra. Szerencsére az orrom nem vérzett.
-Biztos? Ne hívjak orvost?-kérdezgetett kétségbe esetten.
-Csak orrba vágtál az ajtóval nem elütöttél!
-Jó , jó. És még egyszer nagyon sajnálom.-kért már sokadszorra bocsánatot.
-Semmi baj.-csóváltam a fejemet nevetve. Ahogy Bridgetre néztem szinte elkapott a röhögő görcs ő csak állt ott , mint egy darab fa és meg sem mukkant.
-Szépen bemutatkoztál!-veregette vállba Andyt.-Amúgy Ryan Fletcher vagyok , de a barátnőd reakciójából ítélve ismertek minket.-mutatkozott be és megölelt.
-Igen tudjuk kik vagytok. Ugye Bridget?-szóltam barátnőmhöz hátha észhez tért a bámulatából.
-Mi?? Ja! Igen , tudjuk , hogy kik vagytok.-eszmélt fel.
Ezek után mindenki bemutatkozott mindenkinek és elkezdtünk beszélgetni.
-Ha jól tudom neked volt agy tumorod.-fordult felém Ryan.-Mióta vagy itt?
-Lassan már 1 hónapja alig várom , hogy haza mehessek és visszatérjen minden a rendes kerékvágásba.-mondtam.
-Akkor reméljük , hogy minél hamarabb haza mehetsz.-mosolygott rám.
-A barátnődet , hogy hívják?-kérdezte Andy.
-Bridgetnek. Általában nem ilyen , be sem szokott állni a szája , de ahogy látom most zavarban van.-kuncogtam.
-Látom. De ne legyél! Mi is csak rendes emberek vagyunk.-nézett rá mosolyogva.
-Tudom , de ez olyan furcsa. Hogy tegnap még csak arról beszélgettünk , hogy milyen lenne , ha pont most látogatnátok meg Dr. Lawsont. És most meg itt vagytok.-szólalt meg végre Bridget is.
-De gyere már közelebb ne legyél már olyan messze!-hívta közelebb. Bridget lassan ide tántorgott és leült a másik oldalamra.
-Szóval szeretitek a zenénket?-kérdezte Ryan.
-Igen. Bridget már nagyon régóta szeret titeket. Én pedig akkor kezdtem el rendszeresen hallgatni a számaitokat , mikor megtudtam , hogy beteg vagyok.-magyaráztam.
-Akkor mióta is szeretsz minket?-nézett Bridgetre.
-Hát nagyjából 2-3 éve , nem tudom pontosan.-válaszolt. Látszott rajta , hogy kezd felszabadulni.
Nagyon sokat beszélgettünk a fiúkkal , de mikor bejött Dr. Lawson az est vizitre menniük kellett.
-Fiúk tudjátok , hogy szeretem , ha itt vagytok , de későre jár mennetek kéne. Neked is Bridget.-jött be.
-Értettük. De jegyezzétek meg mostantól nem szabadultok tőlünk.-mondta nevetve Adam.
-Most aztán nagyon megijedtünk.-tettem a szívemre a kezemet tettetett ijedséggel.
-Akkor tudjátok minden elérhetőségünket? Bármikor nyugodtan hívhattok vagy írhattok.-mosolygott ránk Joel.
-Persze. Mindent felírtunk.-válaszoltam.
Mindenkitől egy öleléssel búcsúztam el és kezdődhetett a vizit. Szerencsére hamar végeztünk , csak kicserélte a sebtapaszt és kérdezgetett párat.
-Nem fárasztottak nagyon le?
-Nem , kedvesek voltak és annyira nem. De ahogy Andy benyitott az már más tészta.-nevettem.
-Miért mit csinált az a lüke?
-Pont nyitottam volna ki az ajtót ő meg berontott és jól orrba vágott az ajtóval.-meséltem.
-Hát normális ez? Ha legközelebb jön jól fejbe fogom vágni. Ilyen hülye még ő sem lehet.-csóválta a fejét rosszallóan.
-Nem kell rá haragudni. Nem volt vészes.-legyintettem egyet.
-És ha betöri az orrodat?-kérdezte.
-De nem törte be és ez a fontos.-mondtam teljes nyugodtsággal a hangomban.
Mikor kilépett a szobából még mindig mérgelődött. Én nem haragudtam rá végül is nem tudta , hogy ott állok.
Gyorsan elmentem fürödni , aztán gyorsan bevágtam magam az ágyamba és abban a percben el is aludtam.

Itt a 4.rész , remélem mindenkinek tetszett. (Már ha olvassa valaki...) Megint köszönöm a komit az előző részhez nagyon jól esett! :) A következő rész várhatóan szerdán lesz. Fletchy

3.rész

Jan.31.

Az állapotom mostanra rosszabbodott. Sokkal hamarabb fáradok el , mint régebben. És a fejem is többet fáj. Dr. Lawson szerint , azért , mert a tumor elkezdte nyomni a koponyámat. Senki sem számított arra , hogy ilyen tempóban fog növekedni. Ezért előbbre kellett hozni a műtétet. Ami 2 nap múlva lesz vagyis február 2-án. Már nagyon várom , hogy végre túl legyek ezen az egészen , de a doktor szerint még csak most jön majd a neheze. Ha eddig kibírtam , akkor már a többi nehézséggel is megfogok tudni birkózni. Persze csak akkor ha túl fogom élni. Mostanában egyre többet gondolkoztam azon "mi lesz ha meghalok?" és sosem tudtam rá választ adni. Majd kiderül ha bekövetkezik. Erről elég sokat beszélgettem Dr. Lawsonnal is , aki elég sokat tud ezekről az érzésekről / gondolatokról , hiszen elég sok embert műtött már ezzel. Nagyon sokat segített nekem , mikor régebbi pácienseinek a tapasztalait mondta el. Köztük a Lawsonból ismert Andy Brown-ét is. Mikor elmondta a történetét nagyon nagyot nőtt a szememben az egész banda , de főleg Andy. Ekkor kezdtem őket többet hallgatni és végül a kedvenc bandám lettek. Most ahogy ezeken gondolkoztam közben is őket hallgattam. Pont most lett vége az Everywhere You Go-nak.

*2 nappal később*

Az ébresztőmre keltem 9 órakor. Összepakoltam a maradék cuccaimat , mert egy jó ideig biztos nem jöhetek haza. Ez után felöltöztem , ami egy laza melegítő nadrágból egy ujjatlan felsőből és egy kardigánból állt. Most nem nagyon érdekelt az , hogy mit veszek fel , mivel beérek a kórházba , átöltözök és már tolnak is a műtőbe.
Gyorsan felkaptam a táskámat és a telefonomat és már siettem is le a földszintre.
Ahogy leértem felkaptam magamra a kabátomat és anyáékkal együtt indultam el a kórházba.
A kórházban minden a megbeszéltek alapján alakult , átvettem a kórházi ruhát és már toltak is be műteni.
Az utolsó emlékem az , hogy köszön Dr. Lawson és elkezd hozzám beszélni az altató orvos.

*1 hónappal később*

Márc.2.

A műtét után elég nehezen ment a felépülés , de ahhoz képest már egész jól  vagyok.Ma sétálhatok már rendesen és nem csak annyit , hogy a wc-ig meg vissza. Ma suli után jön majd Bridget és vele megyek majd ki a kórház kertjébe. Ha anyáék itthon lennének már most sétáltam volna velük egyet , de mivel ők üzleti úton vannak a húgommal ezért várok Bridgetre.

Ahogy ezeken gondolkodtam Dr. Lawson és az egyik nővér jött be a reggeli vizitre.

-Jó reggelt Sophia! Hogy vagy? Fáj a fejed? Szédülsz? Esetleg valami más panasz?-köszöntött egyszerre a kérdéseivel.

-Jó reggelt! Egész jól. Nem , nem fáj a fejem , szédülni sem szédülök és más panaszom sincs.-mondtam miközben elfordítottam a fejemet , hogy megtudja nézni a sebet.

-Látom egész szépen gyógyul már. Elég már csak egy nagyobb sebtapaszt rakni rá.-magyarázta.-Fájt az éjszaka?

-Nem , csak egyszer bele nyílalt , de ezen kívül nem volt semmi.

-Ennek örülök. És mikor mész ki sétálni?-ült le a székre.

-Hát majd , ha jön Bridget. Egyedül még nem szeretnék. Nővérekkel meg nem lenne ugyan az , ezért inkább megvárom.-válaszoltam.

-Egy közeli hozzátartozóval mindig jobb , mint egy nővérrel.

-De ezt nem úgy értettem , mintha nem szeretném az itteni nővéreket! Mert szerintem itt vannak a legkedvesebbek az országban.-mentegetőztem.

-Értem én , hogy hogyan értetted. De most inkább edd meg a reggelidet és pihenj.-rakta elém a nővér az ételt.

-Köszönöm és további jó munkát!-búcsúztam el Dr. Lawsontól.

-Neked pedig jó pihenést.-lépett ki az ajtón a nővérrel a nyomában.

A délelőtt folyamán tényleg csak pihentem , TV-ztem és zenét hallgattam.

Ahogy eljött a délután már tűkön ülve vártam Bridgetet. Nyílt az ajtó , de nagy csalódottságomra csak az egyik nővér nézett be hozzám. Aki miközben megigazította az ágyamat kikotyogta , hogy ma jön a Lawson meglátogatni Dr. Lawsont.

-Ez most komoly?-kerekedtek el a szemeim.

-Komoly! De nehogy valakinek is elmond , hogy elmondtam , mert Dr. Lawson nagyon mérges lesz rám.-kért meg.

-Persze , nem mondom el senkinek. Lakat van a számon.-ígértem meg.

Még kérdeztem volna pár dolgot , mikor Bridget kukucskált be az ajtón.

-Hahó , bejöhetek?

-Persze gyere csak én már itt sem vagyok.-slisszolt ki.

-Szia.-ölelt meg.

-Szia. Milyen volt a napod? Sikerültek a tz-k?-érdeklődtem.

-Hát elment csak hosszú volt. A tz-k pedig elég nehezek voltak. Neked?

-Unalmas volt nem csináltam szinte semmit csak zenét hallgattam meg TV-ztem. És ma küldte át az összes tanár az anyagokat , amik az év végi vizsgához kellenek. Megfogok bukni! 

-Bukunk együtt!-nevettünk.-Nem akarsz elindulni sétálni?-kérdezte.

-Dehogyisnem!-ugrottam fel hirtelen , ami nem volt a legjobb döntés , mivel azzal a lendülettel vissza is estem az ágyra.

-Hé vigyázz! Tudod semmi hirtelen mozdulat!-aggodalmaskodott.

-Tudom , tudom. De menjünk már.-húztam az ajtó felé. De nem jutottam messzire , mert valaki szépen orrba vágott az ajtóval.

-Auu..-kaptam az orromhoz.

-Jézusom! Nem direkt volt! Jól vagy?-hallottam meg  egy ismerős hangot. Ahogy felnéztem rá már biztos voltam , hogy ő az.

Andy Brown a Lawsonból , mögötte pedig a 3 jó madár ácsorgott döbbenten.

Ennyi lett volna a 3.rész. Nagyon szépen köszönöm a komit az előző részhez. Ha tetszett a rész légyszíves komizz , 1 mondat is elég csak írj valamit. A következő részt szombaton hozom. xoxo Fletchy

6.rész

*1 hét múlva*

Lassan már 1 hete itthon vagyok , de az utolsó kórházi látogatása óta nem hallottam róla semmit. Nem tudom mi történhetett vagy mit csináltam , hogy még egy szaros üzenetre sem méltat , hogy: Szia! Már nem érdekelsz. Hagyjuk egymást békén és tegyünk úgy , mintha nem is ismernénk egymást.
Még ezt is könnyebben elviselném , mint ezt a tudatlanságot! A többiekkel sem találkoztam , de ők legalább rám írtak , hogy mi van velem stb stb... Aztán , mikor rákérdeztem , hogy akkor most mi ez az egész elkezdtek hebegni-habogni és tereltek. A sok próbálkozás után úgy döntöttem nem írok többször Ryannek és a többieket sem fogom ezzel nyaggatni , mert ahogy ez látom hétpecsétes titok....
Ma megyek végre vissza a koleszba és visszatér minden a régi kerék vágásba. Mit is gondoltam? Attól , hogy párszor meglátogattak meg jól elbeszélgettem velük egyszerre a legjobb barátjuk leszek? Istenem... Túl naív vagyok. Csak azt kívánom nehogy összefussak valamelyikőjükkel is. Nagyon furcsa lenne. Igazából nem is tudom , hogy miért... Ők nem csináltak semmit! De akkor is jóban vannak vele! Ajj... Miért kell mindent ennyire felfújnom? Mindig ezt csinálom. Inkább hagyom az egészet a fenébe!
Ezekkel a gondolatokkal szórtam bele a cuccaimat a bőröndjeimbe. Vonattal fogok visszamenni Londonba. Aztán onnan pedig majd taxival kell a koleszig mennem , mert ennyi cókmókkal nem szállhatok fel a buszra.
Anyáék kivittek az állomásra , kipakoltuk az összes holmimat , anya 120-adszorra is megkérdezte , hogy jól vagyok és végre felszálltam a vonatra.
A több , mint 3 és fél órás út után fáradtan cibáltam ki az összes cuccomat és indultam ki az állomás elé. Ott hívtam egy taxit , ami 10 percen belül ott is volt. A sofőr volt olyan kedves és bepakolta a bőröndjeimet a csomagtartóba és már indultunk is.
Egy jó fél óra alatt oda is értünk. Még segített kipakolni a cuccaimat , kifizettem az utat és már ott sem volt. Na akkor cibáljunk fel 4 bőröndöt és 2 kisebb táskát a 7.emeletre. Nagy élmény lesz. Mikor végre felszenvedtem mindent a szoba ajtajához , előkerestem a kulcsomat és benyitottam. De ott nem mindennapi látvány fogadott.

Itt lenne a 6.rész. Nem lett valami hosszú , de csak így tudtam érdekes befejezést írni. A következő már hosszabb lesz. Köszönöm a komit az előző részhez és remélem ez is tetszeni fog ;) Új rész szerdán lesz. Fletchy xx

2.rész

Másnap reggel a vezetékes telefonra ébredtem , ami a párnám alatt csörgött. Nem értettem ,  hogyan kerülhetett a szobámba , aztán végül rájöttem , hogy ezen hívtam fel Bridgetet. Már jó ideje csörgött a telefon , mikor ráeszméltem , hogy most már ideje lenne felvenni.
-Hallo , itt Griffin lakás.
-Jó reggelt , Dr. Lawson vagyok és Sophiat keresem a műtéttel kapcsolatban.-szólt bele.
-Jó reggelt , én vagyok az.-válaszoltam.
-Áh szia Sophia csak azért hívtalak , mert most tudtam meg a műtéted idő pontját. Február 26-án lesz. De addig is minden héten be kéne jönnöd minden héten vizsgálatra. Szeretném legalább 1 héten egyszer látni az agyadat.-mondta.
-Értettem. Akkor jövő héten mikor menjek?-kérdeztem.
-Szerintem ugyan úgy , mint ezen a héten kedden.
-És az nem baj ha pont karácsonyi szünet alatt van?
-Tudod Sophia az orvosok karácsonykor sem pihennek. Úgy , hogy jövő héten találkozunk.-tette le a telefont.
-Ki keresett ilyen korán?-kérdezte Bridget álmoskás hangon.
-Csak Dr. Lawson mondta meg , hogy mikor lesz a műtétem.-válaszoltam.
-Miii? Az a Dr. Lawson , aki Andyt műtötte?-ugrott fel hirtelen.
-Mi van? Milyen Andyt műtött meg?-nem értettem semmit.
-Tudod! A Lawson énekesét , a leendő férjemet.-mutogatta a telefonját.
-Jaaa , hogy ő!-csaptam a homlokomra.
-Te jézus isten! El sem hiszem! Az az orvos találkozott velük! Sőt ismeri is őket!-őrült meg teljesen.
-Nyugi! Nem kell egyszerre megőrülni. Majd eljössz velem aztán kiderül , hogy ő e az akire gondolsz.-próbáltam lenyugtatni.
-Ok. Igazad van , kicsit elvetettem a sulykot.-értett velem egyet.
Gyorsan felkeltünk , felöltöztünk és már mentünk is le reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntünk kórusban , ahogy leértünk a konyhába. Csak a húgom és anya volt ott , mivel apa már elment dolgozni. Nekünk szerencsére már nem kell iskolába járnunk , mert már javában tart a téli szünet.
-Nektek is.-köszönt vissza nekünk anya és letette elénk a reggelinket.- Elvinnétek a húgodat sétálni? Mert nekem még van jó pár elintézni valóm karácsonyig.-kért meg minket.
-Persze szívesen elvisszük. Amúgy hívott Dr. Lawson.-mondtam , miközben elkezdtem enni a reggelimet.
-És megtudta már mondani mikor lesz a műtét?-ült le hozzánk.
-Igen , február 26-án lesz , de addig is minden héten mennem kell hozzá kontrolra.-fordultam felé.
-Rendben. El kell kísérni?
-Nem , nem kell Bridget azt mondta szívesen elkísér majd az orvoshoz.-magyaráztam.
Mikor végeztünk a reggelivel felmentünk a szobámba átöltözni. Még mielőtt elővettem volna bármilyen ruhát is elhúztam a függönyömet és megláttam a havas tájat. Ez olyan hatással volt rám , mint Bridgetre Andy. Imádom a havat már egészen kiskorom óta. Mindig ahogy megláttam azonnal apát kezdtem nyaggatni , hogy menjünk ki hógolyózni , szánkózni vagy éppen csak sétálni. Még nézni is szerettem.
-Bridget!! Esett a hó!-ujjongtam , mint egy 5 éves óvodás. Komolyan ennél gyerekesebb már nem is lehetnék.
-Aha...-mondta unott hangon.
-Most ne legyél már ilyen!-nyafogtam.
-Jó jó... hurrá esik a hó!-mondta tettetett lelkesedéssel.
-Ennyire azért ne lelkesedj.-nevettem.
Amint befejeztük a beszélgetést oda mentem a szekrényhez kivettem belőle egy vastagabb garbót egy fekete gatyát és felvettem őket. Ehhez még vettem egy barna bokacsizmát és elő kerestem a szürke sálamat. Bridget is hasonlóan hozzám egy garbót és egy farmert vett fel bokacsizmával. Ahogy végeztünk lementünk a húgomért és már indultunk is vele a parkba.
Szinte az egész délutánt ott töltöttük nagyon jól éreztük magunkat. De egyszer csak szédülni kezdtem , ezért muszáj volt leülnöm.
-Jézusom Sophia jól vagy?-ijedt meg Bridget.
-Persze , persze csak egy kicsit pihennem kell. Eléggé kifáradtam.-próbáltam megnyugtatni nem sok sikerrel.
-Ne hívjam fel Anniet , hogy jöjjön el értünk?-kérdezte.
-De az jó lenne. Nem hiszem , hogy haza bírnék sétálni.-dőltem hátra a havas padon. De most ez volt a legkisebb gondom.
Anya elég hamar megérkezett és aggódó tekintettel segített be a kocsiba. A haza fele úton el is aludtam és nem tudtam elbúcsúzni Bridgettől.

Itt a 2. rész remélem mindenkinek tetszett. Nagyon szépen köszönöm a komikat az előző részhez nagyon jól estek. :) A következő rész valószínűleg szerdán lesz. Addig is szeretnék ehhez a részhez legalább annyi komit , mint az előzőhöz. Fletchy xx

1.rész

2013.dec.20.

Mostanában egyre többet fáj a fejem és a memóriám sem a régi. Többször el is ájultam az iskolában , amit próbáltam titkolni anyáék elöl , hogy ne aggódjanak feleslegesen. De mikor rájöttek azonnal időpontot kértek egy agy specialistához.
Ma megyünk és nagyon ideges vagyok a vizsgálat miatt. Főleg , hogy mi lesz az eredmény.
-Kicsim , ideje felkelni. Mindjárt indulnunk kell.-jött be a szobámba és elhúzta a függönyöket.
-Oké 1 perc és kelek.-fordultam át a másik oldalamra.
-Nem! Most azonnal felkelsz és jössz le reggelizni.-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Jól van , jól van...-keltem ki nehézkesen az ágyból és az ajtó felé indultam.
Mikor leértem apa és a húgom már lent ették a reggelijüket. Bár a húgom inkább maga mellé szórta mintsem , hogy evett volna. De érthető , mivel még csak 4 éves. Én is leültem közéjük és csendben falatozni kezdtem a rántottámat.
Miután mindenki végzett felmentem megmosakodtam felöltöztem és már indultunk is.

*kórházban*

Már vagy fél órája a vizsgáló előtt ültünk és arra vártunk , hogy rám kerüljön a sor. Ahogy ott ültem láttam , ahogy tolják el a daganatos betegeket a vizsgálóba vagy vissza a kórtermükbe. És arra gondoltam mi lesz ha én is erre a sorsra jutok? Gondolkodásomat a nővér hangja zavarta meg , aki a nevemet mondta.
Felálltam és bementem a vizsgálóba.
-Jó napot!-köszöntem udvariasan.
-Jó napot! Dr. David Lawson vagyok.-mutatkozott be.
-Én pedig Sophia Griffin vagyok.-mutatkoztam be én is.
-Szóval Sophia , ha jól tudom elég sokszor elájultál mostanában és a fejedet is fájlaltad. Vannak más panaszaid is?
-Igen. És nem nincs más.
-Akkor mást nem tudunk tenni csak azt hogy megröntgenezzük az agyadat és utána már okosabbak leszünk.-magyarázta el , hogy mit fogunk csinálni.
Ezek után átmentünk egy másik vizsgálóba , ahol megröntgeneztek. Utána pedig várnunk kellett az eredményre.
-Kész lettek az eredmények. Jöjjenek be.-nyitotta ki az ajtót a nővér.
Miután leültünk a doktor bele is kezdett a mondandójába.
-Nem szeretek kertelni meg fényesíteni ezért kerek perec kimondom a diagnózist. Sophia daganatos vagy.-nézett rám sajnálkozóan.
Mikor meghallottam a szavait először el sem akartam hinni , amit mond. Ezt most tényleg jól hallottam? Nem történhet ez meg velem! Még csak 21 éves vagyok! Most mi lesz velem??
-Sophia nem kell összeomlanod! Megtudlak műteni és megint teljes értékű életet fogsz élni. De ahhoz az kell , hogy ne hagyd el magad és küzdj.-mondta nekem.
-És ennek a műtétnek milyen kockázatai vannak?-kérdezte anya.
-Van pár kockázata. Érzékszervi gondjai is lehetnek , mint például elveszti a hallását az egyik fülére , látás és beszéd zavar.-sorolta.
-És ha nem műtik meg abba biztosan bele hal?-mondta anya.
-Igen , mert már túl előre haladott a tumor.-mondta.
-Vállalom.-csak ennyit bírtam kinyögni.
-De mi lesz , ha megsüketülsz?-nézett rám anya ijedten.
-És az jobb lesz , ha meghalok? Inkább leszek süket egész életemben mintsem hogy meghaljak.
-Igaz , ez a te döntésed. Már felnőtt vagy , ha megműtteted magad akkor nem akadályozhatunk meg ebben.-adott igazat apa.
-Akkor , hogy döntöttél?-kérdezte végül Dr. Lawson.
-Megakarom magamat műttetni.-mondtam határozottan.
-Jó. Akkor minél hamarabb keresnünk kell egy idő pontot és már műtünk is.
Miután végeztünk haza mentünk és felhívtam Bridgetet , hogy elmondjam neki a rossz hírt.
-Hallo.-vette fel a telefont.
-Szia Bridget Sophie vagyok.-köszöntem.
-Mi lett az eredmény? Ugye nincs semmi bajod?-aggodalmaskodott.
-De nagyon is nagy baj van...-kezdtem bele.
-Jézusom ne ijesztgess! Mond már , hogy mi van!-idegeskedett.
-Agy daganatom van.-böktem ki.
-Mi??? Ugye ez csak egy rossz vicc??
-Nem , nem az. Igaz , amit mondtam.-mondtam sírva.
-Most azonnal indulok és elmondasz mindent.-tette le ezzel a telefont.
Ahogy ide ért azonnal a szobámba sietett és sírva a nyakamba ugrott. Mindent elmondtam neki és támogatott a döntésemben. Megbeszéltük , hogy ma már nem megy haza és itt alszik. Megfürödtünk és eltettük magunkat másnapra.

Ez lett volna az első rész. Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését. Örülnék pár kominak és feliratkozónak.A következő rész várhatóan szombaton rakom fel. Addig is szeretnék pár komit. Ha minden jól megy minden héten két részt rakok fel , szerdán és szombaton. Köszönöm , hogy elolvastad: Fletchy xx

Üdvözlök mindenkit ezen a blogon!

Ez lesz most már a 3. blogom , van 1 befejezettem és van 1 , amit most egyenlőre szüneteltetek ,mert nincs hozzá ihletem. Ha valaki kiváncsi rájuk itt vannak a linkjeik:http://whenshewasminelawson.blogspot.hu/

                                                                          http://mystorylawsonryan.blogspot.hu/2013/10/1.html

Ez a blogom is szintén Lawsonos lesz , mint az előző 2.

Röviden , tömören arról fog szólni , hogy van egy 21 éves lány Sophia Griffin , aki egészen addig éli átlagos életét , míg meg nem tudja , hogy agydaganata van. Egész végig mellette állnak szerettei , egy napon pedig elég furcsa és fájdalmas módon találkozik a Lawson tagjaival. 

Ha elnyerte a tetszésedet ez a (NAGYON) rövid előzetes iratkozz fel. Neked csak pár kattintás de nekem sokat jelentene.

Az első rész várhatóan szerdán fog felkerülni , arra is szeretnék pár kommentet.

Ha valamit mondani szeretnék azt általában a rész végén szoktam megtenni , nem szeretek a rész elég írogatni.

A jelölésem Fletchy lesz.

Köszönöm , hogy elolvastad ezt a pár mondatot és , hogy benéztél.

Fletchy