4.rész

-Nyugi nincs semmi bajom.-ültem le nevetve az ágyamra. Szerencsére az orrom nem vérzett.
-Biztos? Ne hívjak orvost?-kérdezgetett kétségbe esetten.
-Csak orrba vágtál az ajtóval nem elütöttél!
-Jó , jó. És még egyszer nagyon sajnálom.-kért már sokadszorra bocsánatot.
-Semmi baj.-csóváltam a fejemet nevetve. Ahogy Bridgetre néztem szinte elkapott a röhögő görcs ő csak állt ott , mint egy darab fa és meg sem mukkant.
-Szépen bemutatkoztál!-veregette vállba Andyt.-Amúgy Ryan Fletcher vagyok , de a barátnőd reakciójából ítélve ismertek minket.-mutatkozott be és megölelt.
-Igen tudjuk kik vagytok. Ugye Bridget?-szóltam barátnőmhöz hátha észhez tért a bámulatából.
-Mi?? Ja! Igen , tudjuk , hogy kik vagytok.-eszmélt fel.
Ezek után mindenki bemutatkozott mindenkinek és elkezdtünk beszélgetni.
-Ha jól tudom neked volt agy tumorod.-fordult felém Ryan.-Mióta vagy itt?
-Lassan már 1 hónapja alig várom , hogy haza mehessek és visszatérjen minden a rendes kerékvágásba.-mondtam.
-Akkor reméljük , hogy minél hamarabb haza mehetsz.-mosolygott rám.
-A barátnődet , hogy hívják?-kérdezte Andy.
-Bridgetnek. Általában nem ilyen , be sem szokott állni a szája , de ahogy látom most zavarban van.-kuncogtam.
-Látom. De ne legyél! Mi is csak rendes emberek vagyunk.-nézett rá mosolyogva.
-Tudom , de ez olyan furcsa. Hogy tegnap még csak arról beszélgettünk , hogy milyen lenne , ha pont most látogatnátok meg Dr. Lawsont. És most meg itt vagytok.-szólalt meg végre Bridget is.
-De gyere már közelebb ne legyél már olyan messze!-hívta közelebb. Bridget lassan ide tántorgott és leült a másik oldalamra.
-Szóval szeretitek a zenénket?-kérdezte Ryan.
-Igen. Bridget már nagyon régóta szeret titeket. Én pedig akkor kezdtem el rendszeresen hallgatni a számaitokat , mikor megtudtam , hogy beteg vagyok.-magyaráztam.
-Akkor mióta is szeretsz minket?-nézett Bridgetre.
-Hát nagyjából 2-3 éve , nem tudom pontosan.-válaszolt. Látszott rajta , hogy kezd felszabadulni.
Nagyon sokat beszélgettünk a fiúkkal , de mikor bejött Dr. Lawson az est vizitre menniük kellett.
-Fiúk tudjátok , hogy szeretem , ha itt vagytok , de későre jár mennetek kéne. Neked is Bridget.-jött be.
-Értettük. De jegyezzétek meg mostantól nem szabadultok tőlünk.-mondta nevetve Adam.
-Most aztán nagyon megijedtünk.-tettem a szívemre a kezemet tettetett ijedséggel.
-Akkor tudjátok minden elérhetőségünket? Bármikor nyugodtan hívhattok vagy írhattok.-mosolygott ránk Joel.
-Persze. Mindent felírtunk.-válaszoltam.
Mindenkitől egy öleléssel búcsúztam el és kezdődhetett a vizit. Szerencsére hamar végeztünk , csak kicserélte a sebtapaszt és kérdezgetett párat.
-Nem fárasztottak nagyon le?
-Nem , kedvesek voltak és annyira nem. De ahogy Andy benyitott az már más tészta.-nevettem.
-Miért mit csinált az a lüke?
-Pont nyitottam volna ki az ajtót ő meg berontott és jól orrba vágott az ajtóval.-meséltem.
-Hát normális ez? Ha legközelebb jön jól fejbe fogom vágni. Ilyen hülye még ő sem lehet.-csóválta a fejét rosszallóan.
-Nem kell rá haragudni. Nem volt vészes.-legyintettem egyet.
-És ha betöri az orrodat?-kérdezte.
-De nem törte be és ez a fontos.-mondtam teljes nyugodtsággal a hangomban.
Mikor kilépett a szobából még mindig mérgelődött. Én nem haragudtam rá végül is nem tudta , hogy ott állok.
Gyorsan elmentem fürödni , aztán gyorsan bevágtam magam az ágyamba és abban a percben el is aludtam.

Itt a 4.rész , remélem mindenkinek tetszett. (Már ha olvassa valaki...) Megint köszönöm a komit az előző részhez nagyon jól esett! :) A következő rész várhatóan szerdán lesz. Fletchy