14.rész
*Ryan szemszöge*
Andyvel éppen a lányok szobájában néztük a kedvenc filmünket, mikor kaptam egy sms-t. Kivettem zsebemből a készüléket és megnyitottam a Grayson által írt üzenetet. "Haver! Amilyen gyorsan csak tudsz gyere a Hyde Parkba, ezt látnod kell."
Nagyon kiváncsi voltam mi lehet az a nagyon fontos dolog, ami miatt képes kirángatni a parkba. Bridgetnek és Andynek köszöntem és még annyit gyorsan elhadartam, hogy Sophia hívjon fel, amint felkelt. És már ott sem voltam. Bepattantam a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam a Hyde Parkhoz mentem. Remélem egy rendőr sem mért be. Éppen szálltam volna ki, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg egy pasassal smárolni a kapuban. De hiszen ez Cece! Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból és feléjük siettem. Megvártam míg elmegy az a hapsi és elé álltam. Ő megakart csókolni, de eltoltam magamtól és így szóltam:
-Láttam mindent.
-De hát ő csak az egyik közeli barátom....-kezdett volna magyarázkodni, de én félbe szakítottam.
-Szerintem az embereknek nem szokásuk lesmárolni az egyik "barátjukat". Tudod mit? Ne kezdj el itt magyarázkodni, mert rohadtul nem érdekel. És mostantól köztünk mindennek vége.-ezzel otthagytam. Még láttam ahogy mérgesen elviharzik és befordul a sarkon. Én pedig boldogan besétáltam a parkba. Ez nagyon furcsa. Hogy lehetek boldog mikor megcsalt a barátnőm? Hogy őszinte legyek magammal sosem szerettem. Ő csak egy pótlék volt számomra. És örülök, hogy nem kell többé ebben a kapcsolatban élnem. A nagy gondolkodásom közepette oda értem legjobb haveromhoz Graysonhoz.
-Hello!-üvöltött már 3 méterről nekem.-Téged is lehet személyesen látni? Ezer éve nem találkoztunk.-köszöntött.
-Hát, mint látod itt vagyok.-mondtam a különleges kézfogásunk közben.
-Találkoztál Ceceékkel?-kérdezte.
-Ja. Szakítottunk.-válaszoltam.
-Végre! Azt hittem már sosem szakítasz vele.-hálálkodott az ég felé nézve.
-Ennyire azért ne sajnálj.-nevettem.-Nem, mint ha annyira szíven ütött volna. Örülök, hogy vége lett.-mondtam őszintén.
-Komolyan? Én meg már készültem a "fel a fejjel" beszédemmel.-nevetett.
-Tartogasd máskorra meg másnak.-veregettem hátba.
Még egy jó ideig beszélgettünk. Elmondtam neki mindent őszintén. Még a Sophiaval kapcsolatos érzéseimet is. Amiről eddig senkivel sem mertem beszélni, de most már nem bírtam magamban tartani. Muszáj volt valakinek elmondanom.
Sajnos mennie kellett, mert még sötétedés előtt el akart indulni Chesterfieldbe.
Gondolkodtam mit tudnék csinálni. Igyam le magam vagy beszéljek Sophiaval. Az utóbbit választottam. Felhívtam és megbeszéltük, hogy a bejáratnál találkozunk. Felálltam a padról, ahol eddig ültem és a megbeszélt hely felé indultam. Már elég régóta vártam és elkezdtem idegeskedni, hogy miért nem jön már. Összevissza járkáltam és percenként néztem az időt a telefonomon. Mikor már 120-adszorra akartam megnézni az időt egy taxi állt meg előttem, amiből Sophia szállt ki.
-Szia. Ugye nem történt semmi baj?-kérdezte ijedten.
-Hát ezt nem tudom minek nevezzem, de gyere menjünk el sétálni és közben mindent elmondok.-ajánlottam fel.
Mindent elmondtam neki az elejétől ő csendben végig hallgatott és utána elmondta mindennek. Na azon jót nevettem! Ahogy oda értünk, ahol egész eddig voltam felajánlottam, hogy üljünk le egyet.
Nagyon nagy szünet után úgy döntöttem folytatni fogom ezt a blogomat. Remélem senki sem felejtette el, aki olvasta és tetszeni fog az új olvasóknak is, már, ha valakit érdekelni fog. :) A következő részről még nem sokat tudok mondani, de már folyamatban van. Pls, ha tetszett komizzál! Kiváncsi vagyok :3
Nagyon kiváncsi voltam mi lehet az a nagyon fontos dolog, ami miatt képes kirángatni a parkba. Bridgetnek és Andynek köszöntem és még annyit gyorsan elhadartam, hogy Sophia hívjon fel, amint felkelt. És már ott sem voltam. Bepattantam a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam a Hyde Parkhoz mentem. Remélem egy rendőr sem mért be. Éppen szálltam volna ki, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg egy pasassal smárolni a kapuban. De hiszen ez Cece! Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból és feléjük siettem. Megvártam míg elmegy az a hapsi és elé álltam. Ő megakart csókolni, de eltoltam magamtól és így szóltam:
-Láttam mindent.
-De hát ő csak az egyik közeli barátom....-kezdett volna magyarázkodni, de én félbe szakítottam.
-Szerintem az embereknek nem szokásuk lesmárolni az egyik "barátjukat". Tudod mit? Ne kezdj el itt magyarázkodni, mert rohadtul nem érdekel. És mostantól köztünk mindennek vége.-ezzel otthagytam. Még láttam ahogy mérgesen elviharzik és befordul a sarkon. Én pedig boldogan besétáltam a parkba. Ez nagyon furcsa. Hogy lehetek boldog mikor megcsalt a barátnőm? Hogy őszinte legyek magammal sosem szerettem. Ő csak egy pótlék volt számomra. És örülök, hogy nem kell többé ebben a kapcsolatban élnem. A nagy gondolkodásom közepette oda értem legjobb haveromhoz Graysonhoz.
-Hello!-üvöltött már 3 méterről nekem.-Téged is lehet személyesen látni? Ezer éve nem találkoztunk.-köszöntött.
-Hát, mint látod itt vagyok.-mondtam a különleges kézfogásunk közben.
-Találkoztál Ceceékkel?-kérdezte.
-Ja. Szakítottunk.-válaszoltam.
-Végre! Azt hittem már sosem szakítasz vele.-hálálkodott az ég felé nézve.
-Ennyire azért ne sajnálj.-nevettem.-Nem, mint ha annyira szíven ütött volna. Örülök, hogy vége lett.-mondtam őszintén.
-Komolyan? Én meg már készültem a "fel a fejjel" beszédemmel.-nevetett.
-Tartogasd máskorra meg másnak.-veregettem hátba.
Még egy jó ideig beszélgettünk. Elmondtam neki mindent őszintén. Még a Sophiaval kapcsolatos érzéseimet is. Amiről eddig senkivel sem mertem beszélni, de most már nem bírtam magamban tartani. Muszáj volt valakinek elmondanom.
Sajnos mennie kellett, mert még sötétedés előtt el akart indulni Chesterfieldbe.
Gondolkodtam mit tudnék csinálni. Igyam le magam vagy beszéljek Sophiaval. Az utóbbit választottam. Felhívtam és megbeszéltük, hogy a bejáratnál találkozunk. Felálltam a padról, ahol eddig ültem és a megbeszélt hely felé indultam. Már elég régóta vártam és elkezdtem idegeskedni, hogy miért nem jön már. Összevissza járkáltam és percenként néztem az időt a telefonomon. Mikor már 120-adszorra akartam megnézni az időt egy taxi állt meg előttem, amiből Sophia szállt ki.
-Szia. Ugye nem történt semmi baj?-kérdezte ijedten.
-Hát ezt nem tudom minek nevezzem, de gyere menjünk el sétálni és közben mindent elmondok.-ajánlottam fel.
Mindent elmondtam neki az elejétől ő csendben végig hallgatott és utána elmondta mindennek. Na azon jót nevettem! Ahogy oda értünk, ahol egész eddig voltam felajánlottam, hogy üljünk le egyet.
Nagyon nagy szünet után úgy döntöttem folytatni fogom ezt a blogomat. Remélem senki sem felejtette el, aki olvasta és tetszeni fog az új olvasóknak is, már, ha valakit érdekelni fog. :) A következő részről még nem sokat tudok mondani, de már folyamatban van. Pls, ha tetszett komizzál! Kiváncsi vagyok :3
