10.rész

Emily már hajnalban trappolt át hozzám, hogy mikor jön  Ryan. Elmagyaráztam neki, hogy csak délután ér ide és nagy szerencsémre hajlandó volt még egy picit visszafeküdni. Így aludtunk délig. Ha rajtam múlt volna még 2 órakor is szunyáltunk volna, de a telefon keresztbe húzta ezen terveimet és dél körül elkezdett csörögni. Álmoskásan felültem és felvettem a telefont.
-Hallo.
-Szia, kicsim. Ugye nem vagy beteg? Olyan fáradt a hangod.-szólt bele anya a telefonba.
-Nem, nem vagyok az. Csak most keltem.-magyaráztam.
-És a húgod?-kérdezte.
-Ő még mindig alszik.-mondtam.
-Akkor jó. Csak azért hívtalak, hogy ezen a héten biztos nem megyünk haza.-folytatta.
-Ugye nincs  komoly baja a nagyinak?-ijedtem meg.
-Nem, de mivel már öreg több idő kell neki a felépüléshez, mint egy húszon évesnek.-nyugtatott meg.
-Hála Istennek!-esett le a kő a szívemről.
Még beszéltünk pár percet és letettük. Úgy döntöttem már nem fekszek vissza hanem lemegyek, csinálok valami reggelit aztán felkeltem Emilyt. A reggelit gyorsan összedobtam. Felkeltettem a húgomat, ettünk, felöltöztünk most pedig arra várunk, hogy Ryan ide érjen.

*Pár órával később*

Csengettek gyorsan kinyitottam, mivel Emily elaludt.
-Szia.-köszöntem suttogva, mivel a nappaliban aludt el.
-Szia. De miért kell suttogni?-nézett rám furán.
-Emily elaludt és nem szeretném ha felébredne különben nyűgös lenne.-magyaráztam-De gyere be ne álldogálj már ott az ajtóban.-nyitottam szélesebbre az ajtót.
-Értem. Már bent is vagyok.-mosolygott rám.
-És, hogy vagy?-érdeklődtem, miközben a konyha felé indultunk.
-Jobban. Jót tett az a tegnapi fejmosás. Most már tényleg abba fogom hagyni. És köszönöm a segítséget.-mondta, miközben leültünk.
-Nincs mit köszönnöd! Te is ott voltál, mikor kórházban voltam. Most visszaadom.-mondtam.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
-Hát egy pohár üdítőt elfogadok.
-Mit kérsz?-álltam fel és a hűtő felé indultam.
-Mi van itthon?
-Van narancslé, kóla, energia ital, almalé, szőlőlé és ennyi. Ezzel tudok szolgálni.-mondtam a hűtőnek támaszkodva.
-Akkor egy energia italt kérek.-választott.
-Tessék.-tettem le elé magamnak pedig egy almalét hoztam. Én is ittam volna azt amit ő, de még egy jó ideig nem ihatok ilyeneket.
Mikor Emily felébredt addig nyaggatott minket míg el nem mentünk a játszótérre. Ott rendesen kifutkosta magát, miközben mi Ryannel a padon ücsörögve beszélgettünk. Mire haza értünk majdnem teljesen besötétedett.
Gyorsan lefürdettem Emilyt és ahogy vittem a szobájába már akkor elaludt.
Lementem Ryanhez, aki közben a nappaliban ücsörgött.
-Végre elaludt! Ma nagyon lefárasztott.-dobtam le magamat mellé.
-Kicsit hiperaktív, de imádnivaló.-nevetett.
-Igen, az.-helyeseltem.
-Nekem meg már mennem kéne.-állt fel.
-Tényleg elég késő van.-mondtam.
-Akkor jó éjt. Majd látjuk egymást.-álltunk meg az ajtóban.
-Neked is. Majd írj vagy hívj, ha valami gond van. Mindig elérhető vagyok.-még órákig beszélgettem volna vele. Akár a semmiről is. De mennie kellett, mert várta otthon a barátnője...
Utálom ezt! De el kell fogadnom. Ilyen az élet... Most ezen nem is fogok rágódni.
Tettem be a bejárati ajtót és az emeletre indultam. Onnan a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam és már sprinteltem is az ágyba, hogy minél hamarabb aludhassak.


Itt lenne a 10.rész remélem mindenkinek tetszett. Köszönöm a kommenteket az előző részhez, nagyon jól esett. A következő részt szerdán hozom, :)) Fletchy xx