DÍJ

Először is nagyon szépen köszönöm a díjat Minimanó94-nek. Nagyon jól esett!

Ez az első díjam , ezért nagyon örülök neki.

1. Ha választhatnál, hogy találkozz egy híres emberrel, kit választanál?

Ha nagyon muszáj lenne választanom 1 embert , akkor Andy Brown-al találkoznék , de egyedül , azért , hogy elmondhassam mennyire tisztelem , azért amiért legyőzte a rákot.

2. Mit tennél, ha megnyernéd az ötöslottót?

Vennék egy csomó Lawson koncert jegyet. A maradékot pedig oda adnám a szüleimnek.

3. Kit hívnál fel, ha lenne egy utolsó hívásod és csak egy embert hívhatsz. (Mindegy ki.)

Őszintén szólva fogalmam sincs. Sok embert akarnék felhívni.

4. Milyen filmeken sírtál már?

Filmen még nem nagyon , a sorozatokat jobban szerettem.
Ezek közül sírtam a : Teen Wolf-on
                                 Vámpírnaplókon

5. Van olyan dal, amit megkönnyeztél?

Igen , elég sok ilyen dal van.

6. Milyen gyakran olvasol?

Havonta 1-2 könyvet. Szünet alatt meg hetente 3-4-et.

7. Kedvenc dalszöveged... és miért éppen ez az?

The girl I knew always made me smile

The girl I knew wanted my first child

The girl I knew wouldn't make me cry

But she's gone and left home tonight

Left me on my own tonight

Őszintén szólva fogalmam sincs. Talán azért , mert olyan aranyos. ( én meg a magyarázás két külön dolog vagyok pff)

8. Ha megfilmesítenék a blogodon szereplő történetet, kik lennének a főszereplők?

Ryan Fletcher: saját magát játszaná

Sophia Griffin: Amanda Seyfried

9. Írj egy idézetet, ami jellemez téged.

~ Éjszaka nem álmodok, csak rosszat,

Legalább az ébredés némi megváltást hoz.

Nem burkolózom rózsaszín álmokba,

Nem várok semmit a holnaptól. [Copy Con]

10. Tudsz olyan helyet mondani, ahová szívesen elutaznál és soha többé nem jönnél vissza?

Egyértelműen London. Álmaim városa! J

11. Szerinted mi az a dolog a Világon, amiből egy ember sosem kaphat eleget, vagy sosem lehet neki elég... (egy dolgot, minimum írj.)

A szeretet.

Szabályok:

- 11 kérdésre kell válaszolni!

- 11 kérdést kell írni!

- Továbbküldeni 5 embernek  (Vagy amennyinek gondolod, mert én nem fogok úgy díjat osztogatni, hogy egy bizonyos személy nem érdemli meg... bocs.)

Neki küldöm:

http://just-a-story-about--us.blogspot.sk/2014/03/9resz_28.html

Kérdések:

1. Tettél már olyat, amit nagyon megbántál?

2. Mi a legnagyobb álmod?

3. Szerencseszámod? Miért?

4.Szeretsz olvasni? Ha igen , mi a kedvenc könyved?

5. Kedvenc dalszöveged... és miért éppen ez az?

6.Kedvenc számod?

7.Van kedvenc idézeted és ha igen mi?

8.Van olyan ember az életedben akit megbántad , hogy megismertél?

9.Szereted az állatokat?

10.Miért kezdtél el blogot írni?

11. Ha lehetne valami szuper-erőd mi lenne az?

4.rész

-Nyugi nincs semmi bajom.-ültem le nevetve az ágyamra. Szerencsére az orrom nem vérzett.
-Biztos? Ne hívjak orvost?-kérdezgetett kétségbe esetten.
-Csak orrba vágtál az ajtóval nem elütöttél!
-Jó , jó. És még egyszer nagyon sajnálom.-kért már sokadszorra bocsánatot.
-Semmi baj.-csóváltam a fejemet nevetve. Ahogy Bridgetre néztem szinte elkapott a röhögő görcs ő csak állt ott , mint egy darab fa és meg sem mukkant.
-Szépen bemutatkoztál!-veregette vállba Andyt.-Amúgy Ryan Fletcher vagyok , de a barátnőd reakciójából ítélve ismertek minket.-mutatkozott be és megölelt.
-Igen tudjuk kik vagytok. Ugye Bridget?-szóltam barátnőmhöz hátha észhez tért a bámulatából.
-Mi?? Ja! Igen , tudjuk , hogy kik vagytok.-eszmélt fel.
Ezek után mindenki bemutatkozott mindenkinek és elkezdtünk beszélgetni.
-Ha jól tudom neked volt agy tumorod.-fordult felém Ryan.-Mióta vagy itt?
-Lassan már 1 hónapja alig várom , hogy haza mehessek és visszatérjen minden a rendes kerékvágásba.-mondtam.
-Akkor reméljük , hogy minél hamarabb haza mehetsz.-mosolygott rám.
-A barátnődet , hogy hívják?-kérdezte Andy.
-Bridgetnek. Általában nem ilyen , be sem szokott állni a szája , de ahogy látom most zavarban van.-kuncogtam.
-Látom. De ne legyél! Mi is csak rendes emberek vagyunk.-nézett rá mosolyogva.
-Tudom , de ez olyan furcsa. Hogy tegnap még csak arról beszélgettünk , hogy milyen lenne , ha pont most látogatnátok meg Dr. Lawsont. És most meg itt vagytok.-szólalt meg végre Bridget is.
-De gyere már közelebb ne legyél már olyan messze!-hívta közelebb. Bridget lassan ide tántorgott és leült a másik oldalamra.
-Szóval szeretitek a zenénket?-kérdezte Ryan.
-Igen. Bridget már nagyon régóta szeret titeket. Én pedig akkor kezdtem el rendszeresen hallgatni a számaitokat , mikor megtudtam , hogy beteg vagyok.-magyaráztam.
-Akkor mióta is szeretsz minket?-nézett Bridgetre.
-Hát nagyjából 2-3 éve , nem tudom pontosan.-válaszolt. Látszott rajta , hogy kezd felszabadulni.
Nagyon sokat beszélgettünk a fiúkkal , de mikor bejött Dr. Lawson az est vizitre menniük kellett.
-Fiúk tudjátok , hogy szeretem , ha itt vagytok , de későre jár mennetek kéne. Neked is Bridget.-jött be.
-Értettük. De jegyezzétek meg mostantól nem szabadultok tőlünk.-mondta nevetve Adam.
-Most aztán nagyon megijedtünk.-tettem a szívemre a kezemet tettetett ijedséggel.
-Akkor tudjátok minden elérhetőségünket? Bármikor nyugodtan hívhattok vagy írhattok.-mosolygott ránk Joel.
-Persze. Mindent felírtunk.-válaszoltam.
Mindenkitől egy öleléssel búcsúztam el és kezdődhetett a vizit. Szerencsére hamar végeztünk , csak kicserélte a sebtapaszt és kérdezgetett párat.
-Nem fárasztottak nagyon le?
-Nem , kedvesek voltak és annyira nem. De ahogy Andy benyitott az már más tészta.-nevettem.
-Miért mit csinált az a lüke?
-Pont nyitottam volna ki az ajtót ő meg berontott és jól orrba vágott az ajtóval.-meséltem.
-Hát normális ez? Ha legközelebb jön jól fejbe fogom vágni. Ilyen hülye még ő sem lehet.-csóválta a fejét rosszallóan.
-Nem kell rá haragudni. Nem volt vészes.-legyintettem egyet.
-És ha betöri az orrodat?-kérdezte.
-De nem törte be és ez a fontos.-mondtam teljes nyugodtsággal a hangomban.
Mikor kilépett a szobából még mindig mérgelődött. Én nem haragudtam rá végül is nem tudta , hogy ott állok.
Gyorsan elmentem fürödni , aztán gyorsan bevágtam magam az ágyamba és abban a percben el is aludtam.

Itt a 4.rész , remélem mindenkinek tetszett. (Már ha olvassa valaki...) Megint köszönöm a komit az előző részhez nagyon jól esett! :) A következő rész várhatóan szerdán lesz. Fletchy

3.rész

Jan.31.

Az állapotom mostanra rosszabbodott. Sokkal hamarabb fáradok el , mint régebben. És a fejem is többet fáj. Dr. Lawson szerint , azért , mert a tumor elkezdte nyomni a koponyámat. Senki sem számított arra , hogy ilyen tempóban fog növekedni. Ezért előbbre kellett hozni a műtétet. Ami 2 nap múlva lesz vagyis február 2-án. Már nagyon várom , hogy végre túl legyek ezen az egészen , de a doktor szerint még csak most jön majd a neheze. Ha eddig kibírtam , akkor már a többi nehézséggel is megfogok tudni birkózni. Persze csak akkor ha túl fogom élni. Mostanában egyre többet gondolkoztam azon "mi lesz ha meghalok?" és sosem tudtam rá választ adni. Majd kiderül ha bekövetkezik. Erről elég sokat beszélgettem Dr. Lawsonnal is , aki elég sokat tud ezekről az érzésekről / gondolatokról , hiszen elég sok embert műtött már ezzel. Nagyon sokat segített nekem , mikor régebbi pácienseinek a tapasztalait mondta el. Köztük a Lawsonból ismert Andy Brown-ét is. Mikor elmondta a történetét nagyon nagyot nőtt a szememben az egész banda , de főleg Andy. Ekkor kezdtem őket többet hallgatni és végül a kedvenc bandám lettek. Most ahogy ezeken gondolkoztam közben is őket hallgattam. Pont most lett vége az Everywhere You Go-nak.

*2 nappal később*

Az ébresztőmre keltem 9 órakor. Összepakoltam a maradék cuccaimat , mert egy jó ideig biztos nem jöhetek haza. Ez után felöltöztem , ami egy laza melegítő nadrágból egy ujjatlan felsőből és egy kardigánból állt. Most nem nagyon érdekelt az , hogy mit veszek fel , mivel beérek a kórházba , átöltözök és már tolnak is a műtőbe.
Gyorsan felkaptam a táskámat és a telefonomat és már siettem is le a földszintre.
Ahogy leértem felkaptam magamra a kabátomat és anyáékkal együtt indultam el a kórházba.
A kórházban minden a megbeszéltek alapján alakult , átvettem a kórházi ruhát és már toltak is be műteni.
Az utolsó emlékem az , hogy köszön Dr. Lawson és elkezd hozzám beszélni az altató orvos.

*1 hónappal később*

Márc.2.

A műtét után elég nehezen ment a felépülés , de ahhoz képest már egész jól  vagyok.Ma sétálhatok már rendesen és nem csak annyit , hogy a wc-ig meg vissza. Ma suli után jön majd Bridget és vele megyek majd ki a kórház kertjébe. Ha anyáék itthon lennének már most sétáltam volna velük egyet , de mivel ők üzleti úton vannak a húgommal ezért várok Bridgetre.

Ahogy ezeken gondolkodtam Dr. Lawson és az egyik nővér jött be a reggeli vizitre.

-Jó reggelt Sophia! Hogy vagy? Fáj a fejed? Szédülsz? Esetleg valami más panasz?-köszöntött egyszerre a kérdéseivel.

-Jó reggelt! Egész jól. Nem , nem fáj a fejem , szédülni sem szédülök és más panaszom sincs.-mondtam miközben elfordítottam a fejemet , hogy megtudja nézni a sebet.

-Látom egész szépen gyógyul már. Elég már csak egy nagyobb sebtapaszt rakni rá.-magyarázta.-Fájt az éjszaka?

-Nem , csak egyszer bele nyílalt , de ezen kívül nem volt semmi.

-Ennek örülök. És mikor mész ki sétálni?-ült le a székre.

-Hát majd , ha jön Bridget. Egyedül még nem szeretnék. Nővérekkel meg nem lenne ugyan az , ezért inkább megvárom.-válaszoltam.

-Egy közeli hozzátartozóval mindig jobb , mint egy nővérrel.

-De ezt nem úgy értettem , mintha nem szeretném az itteni nővéreket! Mert szerintem itt vannak a legkedvesebbek az országban.-mentegetőztem.

-Értem én , hogy hogyan értetted. De most inkább edd meg a reggelidet és pihenj.-rakta elém a nővér az ételt.

-Köszönöm és további jó munkát!-búcsúztam el Dr. Lawsontól.

-Neked pedig jó pihenést.-lépett ki az ajtón a nővérrel a nyomában.

A délelőtt folyamán tényleg csak pihentem , TV-ztem és zenét hallgattam.

Ahogy eljött a délután már tűkön ülve vártam Bridgetet. Nyílt az ajtó , de nagy csalódottságomra csak az egyik nővér nézett be hozzám. Aki miközben megigazította az ágyamat kikotyogta , hogy ma jön a Lawson meglátogatni Dr. Lawsont.

-Ez most komoly?-kerekedtek el a szemeim.

-Komoly! De nehogy valakinek is elmond , hogy elmondtam , mert Dr. Lawson nagyon mérges lesz rám.-kért meg.

-Persze , nem mondom el senkinek. Lakat van a számon.-ígértem meg.

Még kérdeztem volna pár dolgot , mikor Bridget kukucskált be az ajtón.

-Hahó , bejöhetek?

-Persze gyere csak én már itt sem vagyok.-slisszolt ki.

-Szia.-ölelt meg.

-Szia. Milyen volt a napod? Sikerültek a tz-k?-érdeklődtem.

-Hát elment csak hosszú volt. A tz-k pedig elég nehezek voltak. Neked?

-Unalmas volt nem csináltam szinte semmit csak zenét hallgattam meg TV-ztem. És ma küldte át az összes tanár az anyagokat , amik az év végi vizsgához kellenek. Megfogok bukni! 

-Bukunk együtt!-nevettünk.-Nem akarsz elindulni sétálni?-kérdezte.

-Dehogyisnem!-ugrottam fel hirtelen , ami nem volt a legjobb döntés , mivel azzal a lendülettel vissza is estem az ágyra.

-Hé vigyázz! Tudod semmi hirtelen mozdulat!-aggodalmaskodott.

-Tudom , tudom. De menjünk már.-húztam az ajtó felé. De nem jutottam messzire , mert valaki szépen orrba vágott az ajtóval.

-Auu..-kaptam az orromhoz.

-Jézusom! Nem direkt volt! Jól vagy?-hallottam meg  egy ismerős hangot. Ahogy felnéztem rá már biztos voltam , hogy ő az.

Andy Brown a Lawsonból , mögötte pedig a 3 jó madár ácsorgott döbbenten.

Ennyi lett volna a 3.rész. Nagyon szépen köszönöm a komit az előző részhez. Ha tetszett a rész légyszíves komizz , 1 mondat is elég csak írj valamit. A következő részt szombaton hozom. xoxo Fletchy

6.rész

*1 hét múlva*

Lassan már 1 hete itthon vagyok , de az utolsó kórházi látogatása óta nem hallottam róla semmit. Nem tudom mi történhetett vagy mit csináltam , hogy még egy szaros üzenetre sem méltat , hogy: Szia! Már nem érdekelsz. Hagyjuk egymást békén és tegyünk úgy , mintha nem is ismernénk egymást.
Még ezt is könnyebben elviselném , mint ezt a tudatlanságot! A többiekkel sem találkoztam , de ők legalább rám írtak , hogy mi van velem stb stb... Aztán , mikor rákérdeztem , hogy akkor most mi ez az egész elkezdtek hebegni-habogni és tereltek. A sok próbálkozás után úgy döntöttem nem írok többször Ryannek és a többieket sem fogom ezzel nyaggatni , mert ahogy ez látom hétpecsétes titok....
Ma megyek végre vissza a koleszba és visszatér minden a régi kerék vágásba. Mit is gondoltam? Attól , hogy párszor meglátogattak meg jól elbeszélgettem velük egyszerre a legjobb barátjuk leszek? Istenem... Túl naív vagyok. Csak azt kívánom nehogy összefussak valamelyikőjükkel is. Nagyon furcsa lenne. Igazából nem is tudom , hogy miért... Ők nem csináltak semmit! De akkor is jóban vannak vele! Ajj... Miért kell mindent ennyire felfújnom? Mindig ezt csinálom. Inkább hagyom az egészet a fenébe!
Ezekkel a gondolatokkal szórtam bele a cuccaimat a bőröndjeimbe. Vonattal fogok visszamenni Londonba. Aztán onnan pedig majd taxival kell a koleszig mennem , mert ennyi cókmókkal nem szállhatok fel a buszra.
Anyáék kivittek az állomásra , kipakoltuk az összes holmimat , anya 120-adszorra is megkérdezte , hogy jól vagyok és végre felszálltam a vonatra.
A több , mint 3 és fél órás út után fáradtan cibáltam ki az összes cuccomat és indultam ki az állomás elé. Ott hívtam egy taxit , ami 10 percen belül ott is volt. A sofőr volt olyan kedves és bepakolta a bőröndjeimet a csomagtartóba és már indultunk is.
Egy jó fél óra alatt oda is értünk. Még segített kipakolni a cuccaimat , kifizettem az utat és már ott sem volt. Na akkor cibáljunk fel 4 bőröndöt és 2 kisebb táskát a 7.emeletre. Nagy élmény lesz. Mikor végre felszenvedtem mindent a szoba ajtajához , előkerestem a kulcsomat és benyitottam. De ott nem mindennapi látvány fogadott.

Itt lenne a 6.rész. Nem lett valami hosszú , de csak így tudtam érdekes befejezést írni. A következő már hosszabb lesz. Köszönöm a komit az előző részhez és remélem ez is tetszeni fog ;) Új rész szerdán lesz. Fletchy xx

2.rész

Másnap reggel a vezetékes telefonra ébredtem , ami a párnám alatt csörgött. Nem értettem ,  hogyan kerülhetett a szobámba , aztán végül rájöttem , hogy ezen hívtam fel Bridgetet. Már jó ideje csörgött a telefon , mikor ráeszméltem , hogy most már ideje lenne felvenni.
-Hallo , itt Griffin lakás.
-Jó reggelt , Dr. Lawson vagyok és Sophiat keresem a műtéttel kapcsolatban.-szólt bele.
-Jó reggelt , én vagyok az.-válaszoltam.
-Áh szia Sophia csak azért hívtalak , mert most tudtam meg a műtéted idő pontját. Február 26-án lesz. De addig is minden héten be kéne jönnöd minden héten vizsgálatra. Szeretném legalább 1 héten egyszer látni az agyadat.-mondta.
-Értettem. Akkor jövő héten mikor menjek?-kérdeztem.
-Szerintem ugyan úgy , mint ezen a héten kedden.
-És az nem baj ha pont karácsonyi szünet alatt van?
-Tudod Sophia az orvosok karácsonykor sem pihennek. Úgy , hogy jövő héten találkozunk.-tette le a telefont.
-Ki keresett ilyen korán?-kérdezte Bridget álmoskás hangon.
-Csak Dr. Lawson mondta meg , hogy mikor lesz a műtétem.-válaszoltam.
-Miii? Az a Dr. Lawson , aki Andyt műtötte?-ugrott fel hirtelen.
-Mi van? Milyen Andyt műtött meg?-nem értettem semmit.
-Tudod! A Lawson énekesét , a leendő férjemet.-mutogatta a telefonját.
-Jaaa , hogy ő!-csaptam a homlokomra.
-Te jézus isten! El sem hiszem! Az az orvos találkozott velük! Sőt ismeri is őket!-őrült meg teljesen.
-Nyugi! Nem kell egyszerre megőrülni. Majd eljössz velem aztán kiderül , hogy ő e az akire gondolsz.-próbáltam lenyugtatni.
-Ok. Igazad van , kicsit elvetettem a sulykot.-értett velem egyet.
Gyorsan felkeltünk , felöltöztünk és már mentünk is le reggelizni.
-Jó reggelt!-köszöntünk kórusban , ahogy leértünk a konyhába. Csak a húgom és anya volt ott , mivel apa már elment dolgozni. Nekünk szerencsére már nem kell iskolába járnunk , mert már javában tart a téli szünet.
-Nektek is.-köszönt vissza nekünk anya és letette elénk a reggelinket.- Elvinnétek a húgodat sétálni? Mert nekem még van jó pár elintézni valóm karácsonyig.-kért meg minket.
-Persze szívesen elvisszük. Amúgy hívott Dr. Lawson.-mondtam , miközben elkezdtem enni a reggelimet.
-És megtudta már mondani mikor lesz a műtét?-ült le hozzánk.
-Igen , február 26-án lesz , de addig is minden héten mennem kell hozzá kontrolra.-fordultam felé.
-Rendben. El kell kísérni?
-Nem , nem kell Bridget azt mondta szívesen elkísér majd az orvoshoz.-magyaráztam.
Mikor végeztünk a reggelivel felmentünk a szobámba átöltözni. Még mielőtt elővettem volna bármilyen ruhát is elhúztam a függönyömet és megláttam a havas tájat. Ez olyan hatással volt rám , mint Bridgetre Andy. Imádom a havat már egészen kiskorom óta. Mindig ahogy megláttam azonnal apát kezdtem nyaggatni , hogy menjünk ki hógolyózni , szánkózni vagy éppen csak sétálni. Még nézni is szerettem.
-Bridget!! Esett a hó!-ujjongtam , mint egy 5 éves óvodás. Komolyan ennél gyerekesebb már nem is lehetnék.
-Aha...-mondta unott hangon.
-Most ne legyél már ilyen!-nyafogtam.
-Jó jó... hurrá esik a hó!-mondta tettetett lelkesedéssel.
-Ennyire azért ne lelkesedj.-nevettem.
Amint befejeztük a beszélgetést oda mentem a szekrényhez kivettem belőle egy vastagabb garbót egy fekete gatyát és felvettem őket. Ehhez még vettem egy barna bokacsizmát és elő kerestem a szürke sálamat. Bridget is hasonlóan hozzám egy garbót és egy farmert vett fel bokacsizmával. Ahogy végeztünk lementünk a húgomért és már indultunk is vele a parkba.
Szinte az egész délutánt ott töltöttük nagyon jól éreztük magunkat. De egyszer csak szédülni kezdtem , ezért muszáj volt leülnöm.
-Jézusom Sophia jól vagy?-ijedt meg Bridget.
-Persze , persze csak egy kicsit pihennem kell. Eléggé kifáradtam.-próbáltam megnyugtatni nem sok sikerrel.
-Ne hívjam fel Anniet , hogy jöjjön el értünk?-kérdezte.
-De az jó lenne. Nem hiszem , hogy haza bírnék sétálni.-dőltem hátra a havas padon. De most ez volt a legkisebb gondom.
Anya elég hamar megérkezett és aggódó tekintettel segített be a kocsiba. A haza fele úton el is aludtam és nem tudtam elbúcsúzni Bridgettől.

Itt a 2. rész remélem mindenkinek tetszett. Nagyon szépen köszönöm a komikat az előző részhez nagyon jól estek. :) A következő rész valószínűleg szerdán lesz. Addig is szeretnék ehhez a részhez legalább annyi komit , mint az előzőhöz. Fletchy xx

1.rész

2013.dec.20.

Mostanában egyre többet fáj a fejem és a memóriám sem a régi. Többször el is ájultam az iskolában , amit próbáltam titkolni anyáék elöl , hogy ne aggódjanak feleslegesen. De mikor rájöttek azonnal időpontot kértek egy agy specialistához.
Ma megyünk és nagyon ideges vagyok a vizsgálat miatt. Főleg , hogy mi lesz az eredmény.
-Kicsim , ideje felkelni. Mindjárt indulnunk kell.-jött be a szobámba és elhúzta a függönyöket.
-Oké 1 perc és kelek.-fordultam át a másik oldalamra.
-Nem! Most azonnal felkelsz és jössz le reggelizni.-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Jól van , jól van...-keltem ki nehézkesen az ágyból és az ajtó felé indultam.
Mikor leértem apa és a húgom már lent ették a reggelijüket. Bár a húgom inkább maga mellé szórta mintsem , hogy evett volna. De érthető , mivel még csak 4 éves. Én is leültem közéjük és csendben falatozni kezdtem a rántottámat.
Miután mindenki végzett felmentem megmosakodtam felöltöztem és már indultunk is.

*kórházban*

Már vagy fél órája a vizsgáló előtt ültünk és arra vártunk , hogy rám kerüljön a sor. Ahogy ott ültem láttam , ahogy tolják el a daganatos betegeket a vizsgálóba vagy vissza a kórtermükbe. És arra gondoltam mi lesz ha én is erre a sorsra jutok? Gondolkodásomat a nővér hangja zavarta meg , aki a nevemet mondta.
Felálltam és bementem a vizsgálóba.
-Jó napot!-köszöntem udvariasan.
-Jó napot! Dr. David Lawson vagyok.-mutatkozott be.
-Én pedig Sophia Griffin vagyok.-mutatkoztam be én is.
-Szóval Sophia , ha jól tudom elég sokszor elájultál mostanában és a fejedet is fájlaltad. Vannak más panaszaid is?
-Igen. És nem nincs más.
-Akkor mást nem tudunk tenni csak azt hogy megröntgenezzük az agyadat és utána már okosabbak leszünk.-magyarázta el , hogy mit fogunk csinálni.
Ezek után átmentünk egy másik vizsgálóba , ahol megröntgeneztek. Utána pedig várnunk kellett az eredményre.
-Kész lettek az eredmények. Jöjjenek be.-nyitotta ki az ajtót a nővér.
Miután leültünk a doktor bele is kezdett a mondandójába.
-Nem szeretek kertelni meg fényesíteni ezért kerek perec kimondom a diagnózist. Sophia daganatos vagy.-nézett rám sajnálkozóan.
Mikor meghallottam a szavait először el sem akartam hinni , amit mond. Ezt most tényleg jól hallottam? Nem történhet ez meg velem! Még csak 21 éves vagyok! Most mi lesz velem??
-Sophia nem kell összeomlanod! Megtudlak műteni és megint teljes értékű életet fogsz élni. De ahhoz az kell , hogy ne hagyd el magad és küzdj.-mondta nekem.
-És ennek a műtétnek milyen kockázatai vannak?-kérdezte anya.
-Van pár kockázata. Érzékszervi gondjai is lehetnek , mint például elveszti a hallását az egyik fülére , látás és beszéd zavar.-sorolta.
-És ha nem műtik meg abba biztosan bele hal?-mondta anya.
-Igen , mert már túl előre haladott a tumor.-mondta.
-Vállalom.-csak ennyit bírtam kinyögni.
-De mi lesz , ha megsüketülsz?-nézett rám anya ijedten.
-És az jobb lesz , ha meghalok? Inkább leszek süket egész életemben mintsem hogy meghaljak.
-Igaz , ez a te döntésed. Már felnőtt vagy , ha megműtteted magad akkor nem akadályozhatunk meg ebben.-adott igazat apa.
-Akkor , hogy döntöttél?-kérdezte végül Dr. Lawson.
-Megakarom magamat műttetni.-mondtam határozottan.
-Jó. Akkor minél hamarabb keresnünk kell egy idő pontot és már műtünk is.
Miután végeztünk haza mentünk és felhívtam Bridgetet , hogy elmondjam neki a rossz hírt.
-Hallo.-vette fel a telefont.
-Szia Bridget Sophie vagyok.-köszöntem.
-Mi lett az eredmény? Ugye nincs semmi bajod?-aggodalmaskodott.
-De nagyon is nagy baj van...-kezdtem bele.
-Jézusom ne ijesztgess! Mond már , hogy mi van!-idegeskedett.
-Agy daganatom van.-böktem ki.
-Mi??? Ugye ez csak egy rossz vicc??
-Nem , nem az. Igaz , amit mondtam.-mondtam sírva.
-Most azonnal indulok és elmondasz mindent.-tette le ezzel a telefont.
Ahogy ide ért azonnal a szobámba sietett és sírva a nyakamba ugrott. Mindent elmondtam neki és támogatott a döntésemben. Megbeszéltük , hogy ma már nem megy haza és itt alszik. Megfürödtünk és eltettük magunkat másnapra.

Ez lett volna az első rész. Remélem mindenkinek elnyerte a tetszését. Örülnék pár kominak és feliratkozónak.A következő rész várhatóan szombaton rakom fel. Addig is szeretnék pár komit. Ha minden jól megy minden héten két részt rakok fel , szerdán és szombaton. Köszönöm , hogy elolvastad: Fletchy xx

Üdvözlök mindenkit ezen a blogon!

Ez lesz most már a 3. blogom , van 1 befejezettem és van 1 , amit most egyenlőre szüneteltetek ,mert nincs hozzá ihletem. Ha valaki kiváncsi rájuk itt vannak a linkjeik:http://whenshewasminelawson.blogspot.hu/

                                                                          http://mystorylawsonryan.blogspot.hu/2013/10/1.html

Ez a blogom is szintén Lawsonos lesz , mint az előző 2.

Röviden , tömören arról fog szólni , hogy van egy 21 éves lány Sophia Griffin , aki egészen addig éli átlagos életét , míg meg nem tudja , hogy agydaganata van. Egész végig mellette állnak szerettei , egy napon pedig elég furcsa és fájdalmas módon találkozik a Lawson tagjaival. 

Ha elnyerte a tetszésedet ez a (NAGYON) rövid előzetes iratkozz fel. Neked csak pár kattintás de nekem sokat jelentene.

Az első rész várhatóan szerdán fog felkerülni , arra is szeretnék pár kommentet.

Ha valamit mondani szeretnék azt általában a rész végén szoktam megtenni , nem szeretek a rész elég írogatni.

A jelölésem Fletchy lesz.

Köszönöm , hogy elolvastad ezt a pár mondatot és , hogy benéztél.

Fletchy