14.rész

*Ryan szemszöge*

Andyvel éppen a lányok szobájában néztük a kedvenc filmünket, mikor kaptam egy sms-t. Kivettem zsebemből a készüléket és megnyitottam a Grayson által írt üzenetet. "Haver! Amilyen gyorsan csak tudsz gyere a Hyde Parkba, ezt látnod kell."
Nagyon kiváncsi voltam mi lehet az a nagyon fontos dolog, ami miatt képes kirángatni a parkba. Bridgetnek és Andynek köszöntem és még annyit gyorsan elhadartam, hogy Sophia hívjon fel, amint felkelt. És már ott sem voltam. Bepattantam a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam a Hyde Parkhoz mentem. Remélem egy rendőr sem mért be. Éppen szálltam volna ki, mikor egy ismerős lányt pillantottam meg egy pasassal smárolni a kapuban. De hiszen ez Cece! Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból és feléjük siettem. Megvártam míg elmegy az a hapsi és elé álltam. Ő megakart csókolni, de eltoltam magamtól és így szóltam:
-Láttam mindent.
-De hát ő csak az egyik közeli barátom....-kezdett volna magyarázkodni, de én félbe szakítottam.
-Szerintem az embereknek nem szokásuk lesmárolni az egyik "barátjukat". Tudod mit? Ne kezdj el itt magyarázkodni, mert rohadtul nem érdekel. És mostantól köztünk mindennek vége.-ezzel otthagytam. Még láttam ahogy mérgesen elviharzik és befordul a sarkon. Én pedig boldogan besétáltam a parkba. Ez nagyon furcsa. Hogy lehetek boldog mikor megcsalt a barátnőm? Hogy őszinte legyek magammal sosem szerettem. Ő csak egy pótlék volt számomra. És örülök, hogy nem kell többé ebben a kapcsolatban élnem. A nagy gondolkodásom közepette oda értem legjobb haveromhoz Graysonhoz.
-Hello!-üvöltött már 3 méterről nekem.-Téged is lehet személyesen látni? Ezer éve nem találkoztunk.-köszöntött.
-Hát, mint látod itt vagyok.-mondtam a különleges kézfogásunk közben.
-Találkoztál Ceceékkel?-kérdezte.
-Ja. Szakítottunk.-válaszoltam.
-Végre! Azt hittem már sosem szakítasz vele.-hálálkodott az ég felé nézve.
-Ennyire azért ne sajnálj.-nevettem.-Nem, mint ha annyira szíven ütött volna. Örülök, hogy vége lett.-mondtam őszintén.
-Komolyan? Én meg már készültem a "fel a fejjel" beszédemmel.-nevetett.
-Tartogasd máskorra meg másnak.-veregettem hátba.
Még egy jó ideig beszélgettünk. Elmondtam neki mindent őszintén. Még a Sophiaval kapcsolatos érzéseimet is. Amiről eddig senkivel sem mertem beszélni, de most már nem bírtam magamban tartani. Muszáj volt valakinek elmondanom.
Sajnos mennie kellett, mert még sötétedés előtt el akart indulni Chesterfieldbe.
Gondolkodtam mit tudnék csinálni. Igyam le magam vagy beszéljek Sophiaval. Az utóbbit választottam. Felhívtam és megbeszéltük, hogy a bejáratnál találkozunk. Felálltam a padról, ahol eddig ültem és a megbeszélt hely felé indultam. Már elég régóta vártam és elkezdtem idegeskedni, hogy miért nem jön már. Összevissza járkáltam és percenként néztem az időt a telefonomon. Mikor már 120-adszorra akartam megnézni az időt egy taxi állt meg előttem, amiből Sophia szállt ki.
-Szia. Ugye nem történt semmi baj?-kérdezte ijedten.
-Hát ezt nem tudom minek nevezzem, de gyere menjünk el sétálni és közben mindent elmondok.-ajánlottam fel.
Mindent elmondtam neki az elejétől ő csendben végig hallgatott és utána elmondta mindennek. Na azon jót nevettem! Ahogy oda értünk, ahol egész eddig voltam felajánlottam, hogy üljünk le egyet.

Nagyon nagy szünet után úgy döntöttem folytatni fogom ezt a blogomat. Remélem senki sem felejtette el, aki olvasta és tetszeni fog az új olvasóknak is, már, ha valakit érdekelni fog. :) A következő részről még nem sokat tudok mondani, de már folyamatban van. Pls, ha tetszett komizzál! Kiváncsi vagyok :3

13.rész

Reggel nem a kanapén ébredtem, hanem egy nagy és kényelmes ágyon. De hogyan kerültem ide? Nem emlékszem, hogy ide jöttem volna. Alvajáró meg tudtommal nem vagyok. Akkor csak egy megoldás lehet, Ryan hozott be. De aranyos! És elbírta az én 50 tonnámat! Meg kell neki köszönnöm. Mielőtt kiléptem volna a szobámból megnéztem a telefonomon az időt. 10 óra múlt. Ahhoz képest, hogy talán hajnali 5-kor dőltem ki egész korán felébredtem. Sőt nagyon, aludtam kemény 5 órát. Pedig nem is érzem magam fáradtnak. Na majd délután az leszek.
Összeszedtem magam és kiléptem a szobából. A folyosón mentem, mikor hallottam a TV hangját. Ezek szerint nem csak én vagyok ma ilyen korán kelő. A nappaliban nem találtam senkit ezért a konyha felé vettem utamat. Ott már megtaláltam Ryant, aki épp a kávéját itta és újságot olvasott. Egész addig nem voltam tisztában azzal, hogy nincs rajta felső, amíg el nem emelte maga elől az újságot. Mikor megláttam egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni. De erőt vettem magamon és úgy tettem, mintha ez az egész nem hozna zavarban.
-Jó reggelt! Hogy aludtál?-nézett rám, miközben mosolygott.
-Neked is, egész jól ahhoz képest, hogy csak 5 órát aludtam. Amúgy köszi.-mosolyogtam rá, miközben a pultnak támaszkodtam.

*1 óra múlva*

Reggeliztünk utána pedig visszamentem a szobába felvettem a tegnapi ruháimat és megkértem, hogy vigyen vissza a koleszba. Nem akartam tovább zavarni.
-Nem zavarsz ám! Legalább nem kell egyedül lennem.-mondta.
-Maradj ott a koleszban. Muszáj vissza mennem, mert holnap már lesz tanítás.-néztem rá fancsali képpel.
-Ennyire azért ne várd!-nevetett.
-Te csak maradj csendben! Te legalább már végeztél.-kulcsoltam össze karjaimat magam előtt.
-Már neked sem kell sokat kibírnod. Ez az utolsó előtti éved nem?-kérdezte.
-De. Jövőre meg diplomázok. Te jó ég el sem hiszem!-esett le minden.
Ezek után elindultunk a koleszba. Mikor felértünk a szobába Andy és Bridget már ott volt. Andy Bridget ágyán feküdt és a laptopját nyomkodta. Bridget pedig az asztalnál görnyedt egy halom könyv fölött.
-Sziasztok!-köszöntünk.
Andy rendesen köszönt, Bridget meg csak intett egyet. Ryan arréb lökdöste Andyt és együtt elkezdtek valamilyen filmet nézni. Én addig oda telepedtem Bridget mellé és elkezdtem tanulni.

*1/5 órával később*

-Én ezt nem bírom! Leszarom! Megbukok, nem érdekel!-csapta le a könyvet Bridget.
Erre ijedtem fel, miközben nekem törit kellett volna tanulnom. Mentségemre legyen mondva 5 órát aludtam!
-Biztos tudod! Velem ellentétben, aki aludt egy jót a saját könyvén és történelmi személyekkel beszélgetett.-mondtam neki gyűrött képpel.
-Akkor azért motyogtál.-szállt be a beszélgetésbe Andy is.
Akkor vettem észre, hogy Ryan már elment.
-Ryan mikor ment el?
-Fél órája. Azt ne kérdezd, hogy miért. De elég ideges volt és csak annyit mondott, hogy ha felébredtél hívd fel.-magyarázta.
-Akkor gyorsan fel hívom. Remélem nem történt semmi baj.-ilyedtem meg miközben a telefonom után kutattam.
Ahogy megtaláltam egyszerre tárcsáztam. 3 csörgés után fel is vette.
-Szia. Gyere a Hyde Parkba. Nem akarok telefonon beszélni erről. Mire érsz ide?
-Ööö... oké, hát 1 óra múlva jó?-kérdezte. Ez kicsit most sokkolt. Mégis mi történhetett??
-Jó, a bejáratnál várlak.-bontotta a vonalat.
-Hát ez fura volt.-emeltem el fülemtől a telefonomat.
-Mit mondott?-érdeklődött Bridget.
-Csak annyit, hogy ez nem telefon téma és, hogy tudnánk e a Hyde Parkba találkozni.
-Hát ez tényleg nem vall Ryanre.-gondolkodott el Andy.
Gyorsan átöltöztem (farmer, ing, converse, összekötött haj)
-Na indulok, mert elfogok késni.-néztem fehér Adidas órámra. Fogtam a telefonomat és egy gyors köszönés után kirobogtam az ajtón.
Fogtam egy taxit, bemondtam a címet és már indultunk is. Nagyjából fél óra alatt oda értem.(Szerencsére nem volt nagy a forgalom). Ahogy kiszálltam egyszerre megpillantottam Ryant, aki idegesen ide oda járkált és 2 percenként az óráját nézte.


Íme itt lenne a 13.rész. Remélem mindenkinek tetszeni fog és kapok pár komit. A következő részt szombaton rakom fel. Fletchy xoxo

12.rész

Már órák óta beszélgettünk. Egy percig sem volt csend mindig volt mit mondanunk, ha egyikőnk elhallgatott a másik már fel is hozott egy másik témát. Éppen szólásra nyitottam szám, mikor megszólalt a telefonom.

-Hallo!

-Szia, nem tudod hol van Ryan? Andy már vagy ezerszer hívta, de nem veszi fel.-szólt bele a telefonba Bridget.

-De, itt van mellettem. Miért keresi Andy? Ugye nincs semmi baj?-kérdeztem ijedten.

-Hála Istennek! Nem nincs csak Andy attól félt, hogy megint elkezdi.-magyarázta.

-Próbáljon meg neki hinni. Nem csinált semmi olyat.-honnan gondolhatott ilyet Andy? Most kicsit mérges vagyok rá emiatt.

-Ezt neki mond. De kicsit megértem. Nem azt, hogy folyton utána koslat, hanem, hogy aggódik miatta.

-Ezzel én is így vagyok.-értettem vele egyet.-Ugye egész buli alatt nem őt kerestétek?-reménykedem, hogy nem.

-Nem, csak most jutott az eszébe. Eddig sikerült lefoglalnom.-mondta.

-Na szólj Andynek, hogy minden rendben és már megnyugodhat.-tanácsoltam.

-Jó. További jó szórakozást. Majd beszélünk.

-Oké. Szia!-tettem le a telefont.

-Ki volt az?-kiváncsiskodott.

-Bridget.-válaszoltam.

-És mit akart? Ugye nem miattam hívott?-kérdezte.

-De. Andy téged keresett.-mondtam.

-Már megint kezdi? Ezzel az őrületbe tudna kergetni!-idegeskedett.

-Tudom, hogy elég idegesítő, de csak aggódik miattad.-próbáltam Andy mellett érvelni.

-Jó, de ez néha már mániákusságba megy át.

-Igazad van, találnunk kell valamilyen megoldást arra, hogy megnyugodjon és leszálljon rólad.-vetettem fel az ötletemet.

-De mit? Melyikek azok a dolgok amikkel nagyon nem ért egyet?-gondolkodott.

-Ha engem kérdezel a legnagyobb baja Cece-vel van. 

-Komolyan? Nekem sosem mondta, hogy baja van vele.

-Nem csak neki van vele baja.-motyogtam szinte magamban.

-Hanem még kinek?-lepődött meg.

A kurva életbe! Meghallotta! Most erre mit mondjak??

-Ööö, hát Joel meg Adam sem kedvelik. És Joel mondta nekem, hogy szerinte rossz hatással van rád. De ezért ne haragudj meg rájuk! Csak nem akartak megbántani.-remélem nem haragszik meg rájuk.

-Nem haragszom rájuk. Tényleg. Nem kedvelhet mindenki mindenkit. 

-Örülök neki.-mosolyodtam el.

Kivettem a telefonomat a zsebemből és mikor ránéztem az órára az már hajnali fél 4-et mutatott.

-Tudod hány óra van már?

-Nem mennyi?-nézett rám.

-Hajnali fél 4. Eltudod ezt hinni, hogy eddig beszélgettünk?

-Komolyan? Hát lehet indulnunk kéne.-állt fel.

-Lehet.-álltam fel én is és elindultunk a ház felé.

Ott már csak részeg embereket láttunk. Volt, aki party királynak érezte magát, de olyat is lehetett látni, aki már a földön fetrengett a részegségtől. Egyikünk sem kért ebből, ezért gyorsan átvergődtük magunkat a tömegen és már az utcán is voltunk. Éppen azon gondolkodtunk, hogy mi van gyalog közelebb, a kolesz vagy Ryan lakása. Végül arra jutottunk, hogy az ő lakása és elindultunk hozzá. Háromnegyed óra múlva oda is értünk. Nem tudom miért egyeztem bele, hogy nála aludjak. Nagy valószínűséggel a fáradság mondatta, ezt velem, de az édes mosolya is közre játszott benne. Nagyon jól nézett ki a lakása. Igazi férfi lakás. Mindenhol a fekete, fehér dominál, de néhol fel lehet fedezni egy kis barnát és egy kis pirosat is. Ami első látásra megtetszett az a nappalija volt. Fekete bőrkanapé volt benne fehér falakkal és nagy plazma TV-vel az egész padlót puha vaj színű szőnyeg borította.

-Ha akarsz fürödni arra van a fürdő. Meg keresek valamilyen göncöt, amiben alhatsz.

-Persze, köszi.-köszöntem meg.

-Akkor 1 perc és itt vagyok.-ment el a folyosó irányába és balra a második ajtón ment be. Gondolom az a szobája. Pár perc elteltével már vissza is tért egy alsóval és egy fekete feliratos pólóval.

-Biztos vagyok benne, hogy nagy lesz, de csak ezt találtam.-vakargatta kínosan a fejét.

-Jó lesz ez.-nyugtattam meg.-Megtudnád mutatni a fürdőszobát?

-Persze.Itt van.-mutatott jobbra az első ajtóra.

Gyorsan beslisszoltam lerángattam magamról a ruháimat, lezuhanyoztam és felvettem azokat amiket Ryan adott. Igaza volt a pólója majdnem a combom közepéig ért. De ez most nem zavart. És a ruháimmal együtt léptem ki onnan.

-Ha nem haragszol én is gyorsan lezuhanyzom és utána megmutatom a szobát, ahol alhatsz.

-Nyugodtan.-mosolyogtam rá.

Miközben ő fürdött leültem a kanapéra és elkezdtem kapcsolgatni a csatornák közt. De nem volt semmi érdekes ezért ott hagytam valamilyen unalmas beszélgetős műsoron. Már olyan szinten álmos voltam, hogy miközben bámultam a TV-t elaludtam.

Itt lenne a 12.rész. Remélem mindenkinek tetszik, aki olvasta. Jó lenne pár komment, mivel az előzőhöz egyet sem kaptam. Fletchy xx

11.rész

*1 héttel később*

Este 9 óra van én pedig kelletlenül öltözködöm, mivel Bridget és Andy elrángatnak valamilyen ház avató bulira az egyik barátjukhoz. Őszintén szólva semmi kedvem nincs hozzá, de Bridget annyit könyörgött, hogy végül igent mondtam. Felvettem egy fekete egybe ruhát arra egy piros kockás inget és egy ugyan olyan színű bakancsot. Egyáltalán nem volt kedvem kiöltözni és nem is vittem túlzásba. A hajamat kiengedve hagytam és egy halvány sminket tettem fel, amit egy vörös rúzzsal dobtam fel. Összeszedtem pár fontosabb cuccot, bele raktam egy táskába és már mentem is le a nappaliba. Kedvetlenül dobtam le magam a kanapéra és vártam, hogy ide érjenek. Miközben vártam anya elmondta a szokásos monológját, ami abból állt, hogy lehetőleg ne részegedjek le, csak bontatlan italt igyak és ne keveredjek egy éjszakás kalandba. Az utolsón kicsit megdöbbentem, de inkább nem mondtam semmit, mert a végén még tart itt nekem egy gyors felvilágosítást. Az meg nem nagyon hiányzik az életemből. Mikor már unalmamban a tesóm játék fényképezőjét nézegettem végre csengettek. Gyorsan felpattantam és az ajtó felé indultam a cuccaimmal együtt.
-Sziasztok, elmentem.-kiabáltam el magam, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Ahogy kiértem Ryant pillantottam meg a balkonon.
-Szia. Látom téged is elrángattak.-köszöntöttem.
-Szia. Sajnos. Le akarok szokni az alkoholról erre meg elrángatnak egy buliba, ami tuti tele lesz piával. Főleg, hogy Tristan szervezte.-mondta fejét csóválva.
-Majd csak kibírjuk valahogy.-veregettem vállba és az autó felé indultunk, ahol Bridget és Andy ült.
-Sziasztok.-köszöntem nekik is, miközben beküzdöttem magamat a kocsiba villantás nélkül. Ezért utálom a szoknyákat...
-Szia.-mondták.
Az út szerencsére nem tartott sokáig. Max 3/4 órás volt.
Mindannyian kiszálltunk a kocsiból és a ház felé vettük az irányt. Onnan már üvöltött a zene és egyre több ember sereglett be oda. Lassan mi is beértünk, üdvözöltük a házigazdát. Innen elváltak útjaink, mivel Bridget és Andy leragadt valamilyen Paulnál és a csajánál. Ryant meg elrángatta Cece a nappaliba. Én pedig a konyhába indultam valamilyen piáért. Mindegy csak erős legyen. Végül megelégedtem egy pohár whiskeyvel és az udvarra indultam. Közben találtam egy bontatlan üveget és kimentem a kert végébe egy kisházhoz. Ott leültem egy padra és az eget kezdtem el pásztázni. Ahogy ott ültem a pohárral a kezemben lépéseket hallottam, de nem nagyon érdekelt, hogy ki az. "Biztos, csak egy részeg, aki nem tudja kivárni a sort a wc-nél."-gondoltam és rá se hederintettem. De, mikor már hangosabban lehetett hallani a lépéseket megelégeltem és az illetőre akartam üvölteni, hogy húzzon innen a francba. De megakadt a szó a torkomon, ahogy megláttam Ryant magam előtt.
-Hát te?-kérdeztem meglepetten.
-Cece kapott valamilyen telefont és el kellett mennie.-magyarázta.
-Óóó értem.-ittam bele a whiskeymbe.
-Azt mind egyedül akarod meginni? Nem lesz az sok?-kérdezte.
-Nem, ihatsz belőle. Nem bírnám az összeset meginni csak azért hoztam ki az egészet, hogy ne kelljen folyton bemászkálnom.-adtam oda neki az üveget.
-Köszi.-fogadta el.-Miért jöttél ki?
-Nincs ma kedvem bulizni. Jobb lett volna egyedül leinnom magam.-rántottam meg a vállam.
-Ha akarod be is mehetek és akkor egyedül lehetsz.-ajánlotta fel.
-Ne! Nem kell, nem azért mondtam.-tiltakoztam.
-Akkor itt maradok.-ült vissza mellém.


Ennyi lett volna a 11.rész. Tudom, hogy nagyon rövid lett, de direkt így terveztem. Remélem mindenkinek tetszett. :) A következő részt szombaton rakom fel. Fletchy xx

10.rész

Emily már hajnalban trappolt át hozzám, hogy mikor jön  Ryan. Elmagyaráztam neki, hogy csak délután ér ide és nagy szerencsémre hajlandó volt még egy picit visszafeküdni. Így aludtunk délig. Ha rajtam múlt volna még 2 órakor is szunyáltunk volna, de a telefon keresztbe húzta ezen terveimet és dél körül elkezdett csörögni. Álmoskásan felültem és felvettem a telefont.
-Hallo.
-Szia, kicsim. Ugye nem vagy beteg? Olyan fáradt a hangod.-szólt bele anya a telefonba.
-Nem, nem vagyok az. Csak most keltem.-magyaráztam.
-És a húgod?-kérdezte.
-Ő még mindig alszik.-mondtam.
-Akkor jó. Csak azért hívtalak, hogy ezen a héten biztos nem megyünk haza.-folytatta.
-Ugye nincs  komoly baja a nagyinak?-ijedtem meg.
-Nem, de mivel már öreg több idő kell neki a felépüléshez, mint egy húszon évesnek.-nyugtatott meg.
-Hála Istennek!-esett le a kő a szívemről.
Még beszéltünk pár percet és letettük. Úgy döntöttem már nem fekszek vissza hanem lemegyek, csinálok valami reggelit aztán felkeltem Emilyt. A reggelit gyorsan összedobtam. Felkeltettem a húgomat, ettünk, felöltöztünk most pedig arra várunk, hogy Ryan ide érjen.

*Pár órával később*

Csengettek gyorsan kinyitottam, mivel Emily elaludt.
-Szia.-köszöntem suttogva, mivel a nappaliban aludt el.
-Szia. De miért kell suttogni?-nézett rám furán.
-Emily elaludt és nem szeretném ha felébredne különben nyűgös lenne.-magyaráztam-De gyere be ne álldogálj már ott az ajtóban.-nyitottam szélesebbre az ajtót.
-Értem. Már bent is vagyok.-mosolygott rám.
-És, hogy vagy?-érdeklődtem, miközben a konyha felé indultunk.
-Jobban. Jót tett az a tegnapi fejmosás. Most már tényleg abba fogom hagyni. És köszönöm a segítséget.-mondta, miközben leültünk.
-Nincs mit köszönnöd! Te is ott voltál, mikor kórházban voltam. Most visszaadom.-mondtam.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem.
-Hát egy pohár üdítőt elfogadok.
-Mit kérsz?-álltam fel és a hűtő felé indultam.
-Mi van itthon?
-Van narancslé, kóla, energia ital, almalé, szőlőlé és ennyi. Ezzel tudok szolgálni.-mondtam a hűtőnek támaszkodva.
-Akkor egy energia italt kérek.-választott.
-Tessék.-tettem le elé magamnak pedig egy almalét hoztam. Én is ittam volna azt amit ő, de még egy jó ideig nem ihatok ilyeneket.
Mikor Emily felébredt addig nyaggatott minket míg el nem mentünk a játszótérre. Ott rendesen kifutkosta magát, miközben mi Ryannel a padon ücsörögve beszélgettünk. Mire haza értünk majdnem teljesen besötétedett.
Gyorsan lefürdettem Emilyt és ahogy vittem a szobájába már akkor elaludt.
Lementem Ryanhez, aki közben a nappaliban ücsörgött.
-Végre elaludt! Ma nagyon lefárasztott.-dobtam le magamat mellé.
-Kicsit hiperaktív, de imádnivaló.-nevetett.
-Igen, az.-helyeseltem.
-Nekem meg már mennem kéne.-állt fel.
-Tényleg elég késő van.-mondtam.
-Akkor jó éjt. Majd látjuk egymást.-álltunk meg az ajtóban.
-Neked is. Majd írj vagy hívj, ha valami gond van. Mindig elérhető vagyok.-még órákig beszélgettem volna vele. Akár a semmiről is. De mennie kellett, mert várta otthon a barátnője...
Utálom ezt! De el kell fogadnom. Ilyen az élet... Most ezen nem is fogok rágódni.
Tettem be a bejárati ajtót és az emeletre indultam. Onnan a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam és már sprinteltem is az ágyba, hogy minél hamarabb aludhassak.


Itt lenne a 10.rész remélem mindenkinek tetszett. Köszönöm a kommenteket az előző részhez, nagyon jól esett. A következő részt szerdán hozom, :)) Fletchy xx

9.rész

*Tavaszi szünet*
(Liverpool)

Reggel csengetésre ébredtem. Gondoltam majd anyáék kinyitják, én meg átfordulok a másik oldalamra és alszok tovább. Hát ez nem jött össze, mivel senki sem nyitott ajtót,  az ajtóban lévő ember  meg ráfeküdt a csengőre és folyamatosan azt nyomta. Idegesen kikászálódtam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és egy nem várt személy állt ott eléggé illuminált állapotban.
-Sziaaaaa! De régen láttalak.-esett majdnem rám.
-Mit keresel itt?-kérdeztem érzelem mentesen.
-Téged.-jött még közelebb.
-Ne merj közelebb jönni hozzám! Neked barátnőd van! Miért nem hozzá mentél?-ezt most már nagyon nem értem.
-Mert nem szeretem, én téged szeretlek.-mondta.
-Persze. Biztos a részegség beszél belőled.-mondtam és berángattam a házba. Ott felcibáltam a vendég szobába és lefektettem aludni.
Remélem anyáék egy hamar nem érnek haza, mert ha meglátják nem tudom mit fognak csinálni velem.
Fel kellene hívnom valamelyik fiút. Andyre esett a választásom , mivel ő úgy is itt van Liverpoolban.
-Hallo!-szólt bele álmos hangon a telefonba. Tényleg hány óra lehet? Ránéztem az órára, ami reggel 6-ot mutatott. Hupsz!
-Szia. Sophia vagyok, nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek, de itt van Ryan nem éppen józan állapotban.-mondtam.
-Már megint?-kérdezte idegesen.
-Miért? Ez mostanában többször is előfordult?-lepődtem meg.
-Minden héten. Azóta mióta összejött Cecevel.-válaszolt.
-De miért csinálja ezt? Tönkre fogja magát ezzel tenni!
-Tudom, ezt már számtalanszor el is mondtam neki, de nem nagyon érdekli.-magyarázta
-Most akkor mit csináljak vele? Anyáék így nem láthatják meg!
-Mindjárt indulok és elviszem. Most hol van?-kérdezte.
-Felrángattam a vendég szobába és lefektettem. De siess, mert anyámék nem tudom hol vannak.
-Sietek. Pár perc és ott vagyok.-tette le a telefont.
Mikor letettem a telefont kimentem a konyhába kávét csinálni. Ahogy pakolásztam megláttam az asztalon egy cetlit, amin ez állt: "Szia kicsim! El kellett mennünk a nagyihoz, mert rosszul lett. Holnap vagy holnapután jövünk. A húgod is itthon van, vigyázz rá! Puszi:anya
Legalább miattuk már nem kell aggódnom. De a nagyi miatt ideges vagyok, remélem nincs komolyabb baja. Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. Mennyire kell sietni? Mikor érnek haza a szüleid?-kérdezte, miközben belépett a házba.
-Nem kell sietni. Most olvastam, hogy minimum holnapig a nagyinál lesznek. De a húgom viszont itthon van. De még alszik.-vázoltam fel neki a helyzetet.-Kérsz egy kávét?
-Hát az jól esne. Hulla vagyok.-ásított egy hatalmasat.
Megcsináltam a kávét és leültünk az asztalhoz, mikor lépteket hallottunk a lépcsőről. Ez biztos a húgom lesz. Ahogy oda értem őt láttam meg letotyogni a lépcsőn.
-Jó reggelt! Hát te meg miért vagy ilyen korai?-vettem az ölembe és elindultam vele a konyhába vissza Andyhez.
Mikor meglátta látszott rajta, hogy megijedt tőle, ezért gyorsan a fülébe suttogtam, hogy nem kell tőle félni.
-Andy ő itt a húgom Emily.-mutattam be neki.
Ahogy kicsit közelebb jött hozzánk azonnal elkezdett sírni. Megijedt tőle.
-Shh ne sírj! Nem bánt.-próbáltam megnyugtatni.
Andy látta, hogy ez nem sokat fog segíteni és elkezdett pofákat vágni neki. Szerencsére ettől megnyugodott és azonnal Andyhez akart menni.

*2 óra múlva*

Már 2 órája arra várunk, hogy Ryan méltóztasson felkelni és végre haza vihesse Andy. Miközben vártunk megetettem Emilyt, felöltöztettem, most pedig a nappaliban játszik.
Éppen mentem volna a nappaliba, mikor hangokat hallottam a lépcső felől. Ryan volt az.
-Na látom te is felkeltél.-mentem hozzá egyenesen és csípőre tett kézzel elé álltam.
-Még is, hogyan kerültem ide? És sajnálom, hogy így jöttem ide.-mondta fejét fogva.
-Fogtad magad és ide jöttél. Azt nem tudom hogy, de valószínűleg taxival. Az elején még rohadt mérges voltam, de mostanra már lenyugodtam. Úgy, hogy semmi baj.-válaszoltam.-Kérsz egy kávét? Elég nyúzottnak látszol.-állapítottam meg.
-Azt megköszönném.-mosolygott rám.
A beszélgetés után a konyhába indultunk, ahol Andy várt Ryanre.
Mikor beléptünk az előbb említett helyre Andy idegesen felugrott és jól beolvasott Ryannek.
-Komolyan mondom, ha továbbra is ezt fogod csinálni Rachel ki fog rúgni a bandából. De nem ez a fő oka. Magad miatt kell ezt megtenned! Alkoholista akarsz lenni, mint az apád?? Hiszen te magad mondtad, hogy te nem leszel olyan, mint ő. De most elindultál azon az úton és ha nem fejezed be ugyan ott fogsz kikötni, mint ő. Ezt jól jegyezd meg!-nyugodott le.
-Tudom, igazad van, de mostanában minden összejött. És nem láttam más kiutat.-hajtotta le fejét.
-Ez akkor sem kifogás! Nekem szerinted milyen volt, mikor meg tudtam, hogy rákos vagyok?? Nekem is el kellett volna mennem jól bebaszni? Nem oldott meg volna semmit!  Összeszedtem magam és legyőztem a gondokat és most itt vagyok! És ezzel nem vagyok egyedüli példa! Itt van Sophia is, ő is ugyanazon ment keresztül, mint én mégis itt van! Abba kell hagynod! Mert ennek nem lesz jó vége.
-Andynek igaza van. Nem teheted ezt magaddal! Ha bármi bajod van nyugodtan jöhetsz ide is.-értettem egyet Andyvel.
-Köszönöm a fejmosást. Most már tényleg belátom, hogy abba kell hagynom.-futott végig arcán egy halvány mosoly. Látszott rajta, hogy hálás és örül a segítségnek.-Ő a húgod?-nézett ki a konyhából a nappaliba.
-Igen.-válaszoltam.
-Nagyon aranyos! Hány éves?-érdeklődött.
-Igen, az. Imádom. Májusban lesz 5 éves.-mentem ki hozzá, hogy behozzam a konyhára.
-Szija Jájen!-nézett fel rá, ahogy megállt előtte.
-Szia. És téged, hogy hívnak?-guggolt le elé.
-Emijinek.-mosolyodott el.
-Nagyon szép neved van.
-Memutathatom a játékaimat?-nézett rá szinte csillogó szemekkel.
-Persze.-mondta mosolyogva, miközben Emily már húzta is ki a nappali felé.
-Ahogy látom jóban lesznek.-ültem le.
-Igen, de jót is fog tenni neki a gyerek társaság. Legalább elvonja a figyelmét.
-De most tényleg Cece miatt iszik? Mert amikor az ajtóban állt olyanokat hadovál össze vissza, hogy ő nem szereti őt.-komolyodtam meg.
-A valódi okát én sem tudom. De az az egy biztos, hogy neki is van hozzá köze.-magyarázta.
-Ezt azért meg kéne tudni. Mivel, ha nem tudjuk a kiváltó okot úgy sokkal nehezebb lesz leszoktatni róla.-azért ér valamit a tanulás.
-Na látom okosodsz!-szekált.
-Fogd be! Már lassan 3 éve ezt tanulom.-löktem meg játékosan.

*Pár óra múlva*

-Muszáj elmenned Jájen?-nézett fel Ryanre Emily nagy kék szemeivel.
-Igen, már későre jár. De holnap mindenképp benézek. Ígérem.-guggolt le ismét hozzá.
-Akkor holnap?-kérdeztem.
-Igen, kora délutánra itt leszek.-mosolygott rám, miközben felállt.
-Sziasztok!
-Szija Jájen és Andy!-integetett nekik apró kezecskéivel.
Ők elhajtottak mi pedig bementünk a házba és miután elvégeztük esti teendőinket lefeküdtünk aludni.

Ennyi lett volna a 9.rész :) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a komit! :) A következő rész szombaton várható. Fletchy xx

8.rész

Ez a nap volt életem legrosszabb napja. Délelőtt még minden tök jó volt. Megírtam a matek dogát , ami szerintem jól sikerült. Utána pedig elmaradt az utolsó 2 óránk. Ennek mindketten nagyon örültünk , mivel Bridget találkozhat Andyvel , én pedig Ryannel és végre megkérdezhetem tőle , hogy akkor most mégis mi a franc van.
A doga után sietve indultunk vissza a koleszba. Gyorsan átöltöztünk , lementünk kajálni és már rohantunk is a buszra. Szerencsére sikerült elérnünk a korábbi buszt és nem kellett ott ácsorognunk 1 órát. A buszon is szerencsénk volt.  Nagy tömeg sem  és  ülő hely is volt. A nagy forgalom miatt sem kellett aggódnunk , mivel még csak 1 óra volt és ilyenkor még mindenki dolgozik. 5 megállóval arrébb leszálltunk és az utca végében lévő nagy épületbe fordultunk be. Ott meg sem állított minket a portás , látszólag már ismeri Bridgetet. Beléptünk a liftbe ott pedig a 10. emeletig mentünk. Ott kiszálltunk és balra a 3. ajtón belépve nagy meglepetés fogadott minket. (Nem éppen a kellemes fajtából.)
Ryan és a szőke cica baba feltörekvő "énekesnő" Cece Knowles nyelték le majdnem egymást. Na itt akartam visszafordulni , de Bridget megakadályozott ebben. Betaszigált a terembe.(megjegyzem senki nem nézhetett hülyének) Ahogy elmentem mellettük tartottam magamat és rájuk sem néztem. Sőt köszönni sem köszöntem.(tudom , hogy kibaszott gonosz vagyok) Egyenesen oda mentünk a fiúkhoz és üdvözöltük őket.
-Sziasztok!-mondtuk egyszerre.
-Sziasztok! Hát ti meg , hogy-hogy ilyen hamar ide értetek? Nem csak most kéne végeznetek?-lepődött meg , miközben oda sétált Bridgethez és karjaiba zárta.
-Elmaradt az utolsó 2 óránk aztán gondoltuk előbb benézünk.-feleltem.-Bár ne tettük volna.-motyogtam magamnak és lehajtottam a fejemet.
-Bridget , beszélhetnénk?-jött oda Joel.
-Ööö...persze.-miért akar velem beszélni? Tuti hallotta , amit mondtam! A francba!
-De négyszemközt. Lejönnél velem a büfébe?-kért meg.
-Aha , menjünk.-egyeztem bele.
Gyorsan elslisszantam a "szerelmes pár" mellett és bevártam Joelt az ajtóban.
-Na miről akarsz beszélni?-tettem fel első kérdésem.
-Honnan tudtad , hogy beszélni akarok veled?-lepődött meg.
-Onnan , hogy egy temérdek kaja volt bent mégis lerángattál a büfébe.-magyaráztam váll rántva.
-Okos!-nevetett.
-Tudom. De most már tényleg mond , mert kiváncsi vagyok.
-Neked tetszik Ryan?-csapott egyből a közepébe.
-Mond , ezt múlt időben és akkor igaz.-mondtam hanyagul.
-Hidd el nekünk sem tetszik , hogy Cece-vel enyeleg.-rázta meg a fejét.
-Akkor ezzel nem vagyok egyedül... Rühellem ezt a csajt! És ezt Ryan nagyon is jól tudja. De hát mit érdekli őt az én véleményem? Pff...-húztam fel magam.
-Ne húzd fel magad ezen! Szard le jó magasról és akkor majd talán feltűnik neki , hogy mekkora egy pöcs. Mert mostanában az. Mióta összejött ezzel az izével nem önmaga. Mintha nem is ugyanaz az ember lenne!-magyarázta Joel miközben kiszálltunk a liftből és a büfébe indultunk.
Ott vett egy csokit , én pedig egy citromos vizet és azt iszogatva szálltunk be ismét a liftbe. De ott már volt egy ismerős arc. Rachel Wood , a fiúk managere.
-Sziasztok!-köszönt.
-Hello. A fiúk egyik barátja vagyok , Sophia Griffin.-mutatkoztam be neki.
-Te vagy az a lány , akit agytumorral műtöttek , mint Andyt. Sokat meséltek rólad a srácok. Főleg Ryan.-kezdett el beszélgetni.
-Igen , én vagyok. Tényleg? Pedig nem vagyok egy érdekes személyiség.-nevettem.
-Nem is azért beszéltünk rólad.-szólt bele Joel is.
-Hanem miért?-lepődtem meg.
-Azért , mert végre találkoztunk egy olyan emberrel , aki nem sztárként kezelt minket.  Ez mostanában egyre ritkább és ezt becsüljük benned.-mondta.
-Most meg kell , hogy öleljelek!-hatódtam meg.
Ahogy felértünk a 10.-re egyenesen a terembe mentünk , a fiúk pedig elkezdtek próbálni.
Egészen addig élveztem is , amíg le nem ült mellém Cece és el nem kezdte mondani a hülyeségeit... Szerencsére hamar el kellett mennie , így megszabadultam tőle.
-Na fiúk mára ennyi volt. Jövő héten találkozunk.-mondta ki a végszót Rachel.
Mindenki összepakolta a cuccát és együtt indultunk le. A liftben igyekeztem Ryantől minél messzebb kerülni , ami szerencsére sikerült is. Mivel én voltam az egyik végében ő pedig a másikban.

Itt van a 8.rész remélem mindenkinek (aki olvasta) tetszett. Jó lenne pár komi, mert nem látom értelmét írni, ha csak 1-2 komit kapok. Persze, amiket írtok azoknak mindig nagyon örülök! :) Úgy, hogy ha olvastad nagyon szépen kérlek írjál véleményt, nem kell hosszú! A következő részt szerdán rakom fel. Fletchy xx