9.rész

*Tavaszi szünet*
(Liverpool)

Reggel csengetésre ébredtem. Gondoltam majd anyáék kinyitják, én meg átfordulok a másik oldalamra és alszok tovább. Hát ez nem jött össze, mivel senki sem nyitott ajtót,  az ajtóban lévő ember  meg ráfeküdt a csengőre és folyamatosan azt nyomta. Idegesen kikászálódtam az ágyból és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és egy nem várt személy állt ott eléggé illuminált állapotban.
-Sziaaaaa! De régen láttalak.-esett majdnem rám.
-Mit keresel itt?-kérdeztem érzelem mentesen.
-Téged.-jött még közelebb.
-Ne merj közelebb jönni hozzám! Neked barátnőd van! Miért nem hozzá mentél?-ezt most már nagyon nem értem.
-Mert nem szeretem, én téged szeretlek.-mondta.
-Persze. Biztos a részegség beszél belőled.-mondtam és berángattam a házba. Ott felcibáltam a vendég szobába és lefektettem aludni.
Remélem anyáék egy hamar nem érnek haza, mert ha meglátják nem tudom mit fognak csinálni velem.
Fel kellene hívnom valamelyik fiút. Andyre esett a választásom , mivel ő úgy is itt van Liverpoolban.
-Hallo!-szólt bele álmos hangon a telefonba. Tényleg hány óra lehet? Ránéztem az órára, ami reggel 6-ot mutatott. Hupsz!
-Szia. Sophia vagyok, nagyon sajnálom, hogy felébresztettelek, de itt van Ryan nem éppen józan állapotban.-mondtam.
-Már megint?-kérdezte idegesen.
-Miért? Ez mostanában többször is előfordult?-lepődtem meg.
-Minden héten. Azóta mióta összejött Cecevel.-válaszolt.
-De miért csinálja ezt? Tönkre fogja magát ezzel tenni!
-Tudom, ezt már számtalanszor el is mondtam neki, de nem nagyon érdekli.-magyarázta
-Most akkor mit csináljak vele? Anyáék így nem láthatják meg!
-Mindjárt indulok és elviszem. Most hol van?-kérdezte.
-Felrángattam a vendég szobába és lefektettem. De siess, mert anyámék nem tudom hol vannak.
-Sietek. Pár perc és ott vagyok.-tette le a telefont.
Mikor letettem a telefont kimentem a konyhába kávét csinálni. Ahogy pakolásztam megláttam az asztalon egy cetlit, amin ez állt: "Szia kicsim! El kellett mennünk a nagyihoz, mert rosszul lett. Holnap vagy holnapután jövünk. A húgod is itthon van, vigyázz rá! Puszi:anya
Legalább miattuk már nem kell aggódnom. De a nagyi miatt ideges vagyok, remélem nincs komolyabb baja. Gondolkodásomat a csengő hangja zavarta meg.
-Szia.-köszöntem.
-Szia. Mennyire kell sietni? Mikor érnek haza a szüleid?-kérdezte, miközben belépett a házba.
-Nem kell sietni. Most olvastam, hogy minimum holnapig a nagyinál lesznek. De a húgom viszont itthon van. De még alszik.-vázoltam fel neki a helyzetet.-Kérsz egy kávét?
-Hát az jól esne. Hulla vagyok.-ásított egy hatalmasat.
Megcsináltam a kávét és leültünk az asztalhoz, mikor lépteket hallottunk a lépcsőről. Ez biztos a húgom lesz. Ahogy oda értem őt láttam meg letotyogni a lépcsőn.
-Jó reggelt! Hát te meg miért vagy ilyen korai?-vettem az ölembe és elindultam vele a konyhába vissza Andyhez.
Mikor meglátta látszott rajta, hogy megijedt tőle, ezért gyorsan a fülébe suttogtam, hogy nem kell tőle félni.
-Andy ő itt a húgom Emily.-mutattam be neki.
Ahogy kicsit közelebb jött hozzánk azonnal elkezdett sírni. Megijedt tőle.
-Shh ne sírj! Nem bánt.-próbáltam megnyugtatni.
Andy látta, hogy ez nem sokat fog segíteni és elkezdett pofákat vágni neki. Szerencsére ettől megnyugodott és azonnal Andyhez akart menni.

*2 óra múlva*

Már 2 órája arra várunk, hogy Ryan méltóztasson felkelni és végre haza vihesse Andy. Miközben vártunk megetettem Emilyt, felöltöztettem, most pedig a nappaliban játszik.
Éppen mentem volna a nappaliba, mikor hangokat hallottam a lépcső felől. Ryan volt az.
-Na látom te is felkeltél.-mentem hozzá egyenesen és csípőre tett kézzel elé álltam.
-Még is, hogyan kerültem ide? És sajnálom, hogy így jöttem ide.-mondta fejét fogva.
-Fogtad magad és ide jöttél. Azt nem tudom hogy, de valószínűleg taxival. Az elején még rohadt mérges voltam, de mostanra már lenyugodtam. Úgy, hogy semmi baj.-válaszoltam.-Kérsz egy kávét? Elég nyúzottnak látszol.-állapítottam meg.
-Azt megköszönném.-mosolygott rám.
A beszélgetés után a konyhába indultunk, ahol Andy várt Ryanre.
Mikor beléptünk az előbb említett helyre Andy idegesen felugrott és jól beolvasott Ryannek.
-Komolyan mondom, ha továbbra is ezt fogod csinálni Rachel ki fog rúgni a bandából. De nem ez a fő oka. Magad miatt kell ezt megtenned! Alkoholista akarsz lenni, mint az apád?? Hiszen te magad mondtad, hogy te nem leszel olyan, mint ő. De most elindultál azon az úton és ha nem fejezed be ugyan ott fogsz kikötni, mint ő. Ezt jól jegyezd meg!-nyugodott le.
-Tudom, igazad van, de mostanában minden összejött. És nem láttam más kiutat.-hajtotta le fejét.
-Ez akkor sem kifogás! Nekem szerinted milyen volt, mikor meg tudtam, hogy rákos vagyok?? Nekem is el kellett volna mennem jól bebaszni? Nem oldott meg volna semmit!  Összeszedtem magam és legyőztem a gondokat és most itt vagyok! És ezzel nem vagyok egyedüli példa! Itt van Sophia is, ő is ugyanazon ment keresztül, mint én mégis itt van! Abba kell hagynod! Mert ennek nem lesz jó vége.
-Andynek igaza van. Nem teheted ezt magaddal! Ha bármi bajod van nyugodtan jöhetsz ide is.-értettem egyet Andyvel.
-Köszönöm a fejmosást. Most már tényleg belátom, hogy abba kell hagynom.-futott végig arcán egy halvány mosoly. Látszott rajta, hogy hálás és örül a segítségnek.-Ő a húgod?-nézett ki a konyhából a nappaliba.
-Igen.-válaszoltam.
-Nagyon aranyos! Hány éves?-érdeklődött.
-Igen, az. Imádom. Májusban lesz 5 éves.-mentem ki hozzá, hogy behozzam a konyhára.
-Szija Jájen!-nézett fel rá, ahogy megállt előtte.
-Szia. És téged, hogy hívnak?-guggolt le elé.
-Emijinek.-mosolyodott el.
-Nagyon szép neved van.
-Memutathatom a játékaimat?-nézett rá szinte csillogó szemekkel.
-Persze.-mondta mosolyogva, miközben Emily már húzta is ki a nappali felé.
-Ahogy látom jóban lesznek.-ültem le.
-Igen, de jót is fog tenni neki a gyerek társaság. Legalább elvonja a figyelmét.
-De most tényleg Cece miatt iszik? Mert amikor az ajtóban állt olyanokat hadovál össze vissza, hogy ő nem szereti őt.-komolyodtam meg.
-A valódi okát én sem tudom. De az az egy biztos, hogy neki is van hozzá köze.-magyarázta.
-Ezt azért meg kéne tudni. Mivel, ha nem tudjuk a kiváltó okot úgy sokkal nehezebb lesz leszoktatni róla.-azért ér valamit a tanulás.
-Na látom okosodsz!-szekált.
-Fogd be! Már lassan 3 éve ezt tanulom.-löktem meg játékosan.

*Pár óra múlva*

-Muszáj elmenned Jájen?-nézett fel Ryanre Emily nagy kék szemeivel.
-Igen, már későre jár. De holnap mindenképp benézek. Ígérem.-guggolt le ismét hozzá.
-Akkor holnap?-kérdeztem.
-Igen, kora délutánra itt leszek.-mosolygott rám, miközben felállt.
-Sziasztok!
-Szija Jájen és Andy!-integetett nekik apró kezecskéivel.
Ők elhajtottak mi pedig bementünk a házba és miután elvégeztük esti teendőinket lefeküdtünk aludni.

Ennyi lett volna a 9.rész :) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a komit! :) A következő rész szombaton várható. Fletchy xx