3.rész

Jan.31.

Az állapotom mostanra rosszabbodott. Sokkal hamarabb fáradok el , mint régebben. És a fejem is többet fáj. Dr. Lawson szerint , azért , mert a tumor elkezdte nyomni a koponyámat. Senki sem számított arra , hogy ilyen tempóban fog növekedni. Ezért előbbre kellett hozni a műtétet. Ami 2 nap múlva lesz vagyis február 2-án. Már nagyon várom , hogy végre túl legyek ezen az egészen , de a doktor szerint még csak most jön majd a neheze. Ha eddig kibírtam , akkor már a többi nehézséggel is megfogok tudni birkózni. Persze csak akkor ha túl fogom élni. Mostanában egyre többet gondolkoztam azon "mi lesz ha meghalok?" és sosem tudtam rá választ adni. Majd kiderül ha bekövetkezik. Erről elég sokat beszélgettem Dr. Lawsonnal is , aki elég sokat tud ezekről az érzésekről / gondolatokról , hiszen elég sok embert műtött már ezzel. Nagyon sokat segített nekem , mikor régebbi pácienseinek a tapasztalait mondta el. Köztük a Lawsonból ismert Andy Brown-ét is. Mikor elmondta a történetét nagyon nagyot nőtt a szememben az egész banda , de főleg Andy. Ekkor kezdtem őket többet hallgatni és végül a kedvenc bandám lettek. Most ahogy ezeken gondolkoztam közben is őket hallgattam. Pont most lett vége az Everywhere You Go-nak.

*2 nappal később*

Az ébresztőmre keltem 9 órakor. Összepakoltam a maradék cuccaimat , mert egy jó ideig biztos nem jöhetek haza. Ez után felöltöztem , ami egy laza melegítő nadrágból egy ujjatlan felsőből és egy kardigánból állt. Most nem nagyon érdekelt az , hogy mit veszek fel , mivel beérek a kórházba , átöltözök és már tolnak is a műtőbe.
Gyorsan felkaptam a táskámat és a telefonomat és már siettem is le a földszintre.
Ahogy leértem felkaptam magamra a kabátomat és anyáékkal együtt indultam el a kórházba.
A kórházban minden a megbeszéltek alapján alakult , átvettem a kórházi ruhát és már toltak is be műteni.
Az utolsó emlékem az , hogy köszön Dr. Lawson és elkezd hozzám beszélni az altató orvos.

*1 hónappal később*

Márc.2.

A műtét után elég nehezen ment a felépülés , de ahhoz képest már egész jól  vagyok.Ma sétálhatok már rendesen és nem csak annyit , hogy a wc-ig meg vissza. Ma suli után jön majd Bridget és vele megyek majd ki a kórház kertjébe. Ha anyáék itthon lennének már most sétáltam volna velük egyet , de mivel ők üzleti úton vannak a húgommal ezért várok Bridgetre.

Ahogy ezeken gondolkodtam Dr. Lawson és az egyik nővér jött be a reggeli vizitre.

-Jó reggelt Sophia! Hogy vagy? Fáj a fejed? Szédülsz? Esetleg valami más panasz?-köszöntött egyszerre a kérdéseivel.

-Jó reggelt! Egész jól. Nem , nem fáj a fejem , szédülni sem szédülök és más panaszom sincs.-mondtam miközben elfordítottam a fejemet , hogy megtudja nézni a sebet.

-Látom egész szépen gyógyul már. Elég már csak egy nagyobb sebtapaszt rakni rá.-magyarázta.-Fájt az éjszaka?

-Nem , csak egyszer bele nyílalt , de ezen kívül nem volt semmi.

-Ennek örülök. És mikor mész ki sétálni?-ült le a székre.

-Hát majd , ha jön Bridget. Egyedül még nem szeretnék. Nővérekkel meg nem lenne ugyan az , ezért inkább megvárom.-válaszoltam.

-Egy közeli hozzátartozóval mindig jobb , mint egy nővérrel.

-De ezt nem úgy értettem , mintha nem szeretném az itteni nővéreket! Mert szerintem itt vannak a legkedvesebbek az országban.-mentegetőztem.

-Értem én , hogy hogyan értetted. De most inkább edd meg a reggelidet és pihenj.-rakta elém a nővér az ételt.

-Köszönöm és további jó munkát!-búcsúztam el Dr. Lawsontól.

-Neked pedig jó pihenést.-lépett ki az ajtón a nővérrel a nyomában.

A délelőtt folyamán tényleg csak pihentem , TV-ztem és zenét hallgattam.

Ahogy eljött a délután már tűkön ülve vártam Bridgetet. Nyílt az ajtó , de nagy csalódottságomra csak az egyik nővér nézett be hozzám. Aki miközben megigazította az ágyamat kikotyogta , hogy ma jön a Lawson meglátogatni Dr. Lawsont.

-Ez most komoly?-kerekedtek el a szemeim.

-Komoly! De nehogy valakinek is elmond , hogy elmondtam , mert Dr. Lawson nagyon mérges lesz rám.-kért meg.

-Persze , nem mondom el senkinek. Lakat van a számon.-ígértem meg.

Még kérdeztem volna pár dolgot , mikor Bridget kukucskált be az ajtón.

-Hahó , bejöhetek?

-Persze gyere csak én már itt sem vagyok.-slisszolt ki.

-Szia.-ölelt meg.

-Szia. Milyen volt a napod? Sikerültek a tz-k?-érdeklődtem.

-Hát elment csak hosszú volt. A tz-k pedig elég nehezek voltak. Neked?

-Unalmas volt nem csináltam szinte semmit csak zenét hallgattam meg TV-ztem. És ma küldte át az összes tanár az anyagokat , amik az év végi vizsgához kellenek. Megfogok bukni! 

-Bukunk együtt!-nevettünk.-Nem akarsz elindulni sétálni?-kérdezte.

-Dehogyisnem!-ugrottam fel hirtelen , ami nem volt a legjobb döntés , mivel azzal a lendülettel vissza is estem az ágyra.

-Hé vigyázz! Tudod semmi hirtelen mozdulat!-aggodalmaskodott.

-Tudom , tudom. De menjünk már.-húztam az ajtó felé. De nem jutottam messzire , mert valaki szépen orrba vágott az ajtóval.

-Auu..-kaptam az orromhoz.

-Jézusom! Nem direkt volt! Jól vagy?-hallottam meg  egy ismerős hangot. Ahogy felnéztem rá már biztos voltam , hogy ő az.

Andy Brown a Lawsonból , mögötte pedig a 3 jó madár ácsorgott döbbenten.

Ennyi lett volna a 3.rész. Nagyon szépen köszönöm a komit az előző részhez. Ha tetszett a rész légyszíves komizz , 1 mondat is elég csak írj valamit. A következő részt szombaton hozom. xoxo Fletchy