5.rész

Tényleg nagyon lefárasztottak a hülyeségeikkel , mivel arra keltem , hogy Dr. Lawson jön be a nővérrel a reggeli vizitre. Minden rendben volt. Kérdezgetett párat , átcserélte a sebtapaszt és már végeztünk is. Ezek után elmentem kicsit összeszedni magam , megmostam az arcom , fogat mostam és megfésülködtem. Már egy jó ideje csak kapcsolgattam a TV-t , mikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere be.-kapcsoltam ki a TV-t.
-Szia.-lépett be Ryan nagy meglepetésemre.
-Szia. Hát te?-lepődtem meg.
-Hát csak úgy bejöttem hozzád , ha nem baj.-nézett rám.
-Nem dehogyis. Örülök , hogy bejöttél.-mosolyogtam rá vissza.
-És mit csináltál eddig?-ült le a mellettem lévő székre.
-Hát nem sok mindent. Kapcsolgattam a TV-t , de nem volt benne semmi.-feleltem.
-Nem lenne kedved eljönni sétálni? Tegnap úgy sem tudtál miattunk elmenni.-kérdezte.
-Persze szívesen elmennék veled sétálni. De akkor át kéne öltöznöm.-mondtam.
-Akkor kimenjek?
-Nem , nem kell bemegyek a fürdőbe.-keltem fel és a szekrényemhez mentem.
Ott kiválasztottam egy melegítőt , egy pólót és pulcsit. Bementem a fürdőbe magamra kaptam a ruhákat , még egyszer megfésültem a hajam és lófarokba kötöttem.
Miután végeztem elindultunk sétálni a kórház parkjába. Már egy ideje sétáltunk , mikor megkértem Ryant , hogy üljünk le egy padra , mert elfáradtam. Persze ő hirtelen elkezdett aggodalmaskodni , hogy biztos rosszul vagyok.
-Ugye nem vagy rosszul? Szóljak egy orvosnak?
-Nem , dehogyis nem kell! Csak néha még egy kicsit fáradékony vagyok , de Dr. Lawson azt mondta ez ilyenkor még normális.-nyugtattam meg.
-Akkor jó.-ült le mellém.
-Olyan jó megint friss levegőn lenni. Már nagyon unalmas volt , hogy maximum csak a kórház folyosóján sétálgathattam. Az meg nem egy nagy élmény , nekem elhiheted.-kezdeményeztem a beszélgetést.
-Hát gondolom.-nevetett.-És mikor engednek ki?
-Valószínűleg jövő héten már haza mehetek.-válaszoltam.
-Ennek örülök. És mikor mész vissza a suliba?-kérdezte.
-Hát mivel a jövő héten még itthon leszek csak az után megyek vissza Londonba.-magyaráztam.
-Te Londonba tanulsz? Még nem is mondtad!-lepődött meg.
-Sosem kérdezted.-nevettem.
-Ez igaz! Bridgettel egy suliba jártok?-érdeklődött.
-Igen , osztálytársak vagyunk. Miért?-néztem rá gyanakvóan.
-Semmi olyasmire ne gondolj! Nekem más tetszik!-védekezett.
-Akkor meg miért kérdezgetsz ennyit róla?-néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Ismerek valakit , akinek tetszik , de nem mondhatom el , hogy ki az.-bökte ki végül.
-Andy az?-szinte biztos vagyok benne , hogy ő az.
-Honnan tudtad?-lepődött meg.
-Jó emberismerő vagyok.-rántottam meg a vállamat.
Még beszélgettünk volna egy csomót , mikor egy nővér zavart meg minket.
-Bocsánat a zavarásért , de már későre jár és Dr. Lawson is már vár az esti vizitre.
-Már ennyi az idő? Hogy mehetett ilyen gyorsan ez a nap?-ugrottam fel a padról.
-Most komoly? Rohannom kell! Jó volt veled beszélgetni. Lehet holnap Andy is benéz , amíg én stúdiózok a többiekkel.-búcsúzott.
-Akkor holnap , szia.-intettem neki.
-Szia.-jött oda egy gyors ölelésre és már sietett is el.
-Na gyere kis szerelmesem!-kezdett el a kórház felé terelgetni.
-Mi?? Én szerelmes? Dehogyis! Csak barátok vagyunk.-ellenkeztem hevesen.
-Persze , persze.-legyintett egyet.
Most is minden rendben volt a viziten és azt mondta , ha ilyen ütemben gyógyulok tovább , akkor már lehet ezen a héten haza mehetek. Csak ebben az egészben egyetlen egy bökkenő van , anyáék nincsenek itthon. De ezzel majd ráérek később foglalkozni , mert nem biztos , hogy kiengednek.
Elmentem letusolni és amilyen gyorsan csak tudtam befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Most nem nagyon van mondani valóm. Csak annyit mondanék , hogy köszönöm a komit és örülnék ha valaki még olvassa az is hagyna itt pár szót. Kritika is lehet szívesen elolvasom és próbálok tanulni belőle. 

A következő rész szombaton jön. :)) Fletchy